2014.11.16. 11:49

Nyugodtabban alhatnak Szatmárban

Tunyogmatolcs, Ópályi - Turisztikai látványosságnak sem utolsó a Szamos-Kraszna-közi tározó vízbeeresztő zsiliprendszere.

Nagy ünnep volt múlt pénteken Tunyogmatolcs közelében a Szamos partján: átadták a Szamos-Kraszna-közi árapasztó tározót, melynek vízbeeresztő műtárgya, zsiliprendszer egyedülálló Magyarországon.

Az Európai Unió támogatásával megvalósul létesítmény szerepe azért fontos a térségben, mert az árvízszintek csökkentésével nagy mértékben nő a környéken élők biztonsága – hangsúlyozták az avatóünnepség szónokai. A tározó a Szamoson a vízbeeresztés szelvényében 60-80 centivel csökkenti az árvízszintet, de a Tiszát is apasztja: a Szamos torkolata alatt Vásárosnaménynál 30-40 centivel. A tározó 126 millió köbméter víz befogadására képes, a tározófelület 51 négyzetkilométer.

Az új létesítmény közvetlenül Kocsord, Győrtelek, Tunyogmatolcs, Szamoskér, Szamosszeg, Nagydobos, Ópályi és Mátészalka külterületét érinti. A tározó területének 85 százaléka szántó.

A tározó területe

A tározótér az Északi-főcsatorna vízgyűjtőjének nagy részét foglalja el. Az Északi-főcsatorna befogadója a Szamos. A tározótól délre fekvő kocsordi belvízi öblözet független az Északi-főcsatornáétól, ám zsilipes vízkormányzással a két rendszer összeköthető. Árvízi tározás esetén az összekötést megszüntetik és a Kocsordi-főcsatorna vízhozamát a K-4 csatornán keresztül a kocsordi szivattyútelepen át a Krasznába emelik. Az Északi-főcsatornát Szamosszegnél keresztezi a tározó töltését, melybe az olcsvai szivattyútelep kapacitásával azonos áteresztőképességű zsilipet építettek. Az árvíz megszűnésekor a tározó víztelenítése a nagy kapacitású zsilipen át történik Ópályinál. A települések vízelvezetését és a töltések mentén esetleg kialakuló szivárgó vizek átemelését szivattyúállások biztosítják, mobil szivattyúzással. Ha a tározó nem üzemel, akkor a nyitott műtárgyakon keresztül jutnak be a befogadóba a belvizek.

A víz nem tart lakossági fórumot

Ópályi közelében épült meg a tározó háromnyílású leeresztő műtárgya. A település arról is nevezetes, hogy itt kapott helyet a művelődési házban az információs központ. Erdélyi Miklós polgármestertől tudjuk, hogy ő maga – bár szakmai végzettsége szerint biológus – tartott itt a helybeli iskolásoknak rendhagyó földrajzórát.

– Az 1970-es árvíz közvetlenül nem veszélyeztette Ópályit, hisz a Nyírségi- és Szatmári-síkság határán, kissé magasabban fekszik a település, viszont a szamosszegieket menteni kellett. Még a munkálatok megkezdése előtt, amikor jó, 6000 forint volt a kukorica felvásárlási ára – meséli Erdélyi Miklós –, az egyik fiatal gazda falufórumon kijelentett: „Itt bizony nem lesz tározó”. Megkérdeztem, hány éves volt a ’70-es árvíz idején. Még meg sem született. Na látod, mondtam, akkor csak „jött a víz, mindent elvitt, nem tartott lakossági fórumot”. Az itt gazdálkodók nem jártak rosszul, hiszen az anyagnyerő helyeket gyakorlatilag megvásárolta tőlük az állam. Akik tovább is gazdálkodhatnak a tározó területén, azok aranykoronánként 8 ezer forintot kaptak. Ha pedig az elárasztás miatt valakinek a földjén károk keletkeznek a termésében, azt megtérítik. A tározó jelentős területe, amit az itteniek Rétnek neveznek, mélyebben fekszik, jobbára anyagos talajú. Többnyire legelőnek és kaszálónak használják, az intenzív növénytermesztés nem jellemző itt.

– A tunyogmatolcsi gazdálkodók többsége elfogadta – mondja Soltész Bertalan, Tunyogmatolcs polgármestere –, hogy itt egy árvízvédelmi szempontból igen fontos létesítmény épült. Persze, sok még a nyitott kérdés, hiszen a tározó domborzata változatos. A mély részeken a leeresztés után ottmarad majd víz. A madárvilág itt valószínűleg visszafoglalja helyét. A sokat emlegetett tájgazdálkodásról sem tudjuk még pontosan, hogyan fog kinézni a gyakorlatban. De hogy elkészült, megnyugvással vettük tudomásul.

KM–GYL