Felragyogott a magyar film csillaga

Nyíregyháza - Ez az egész Oscar-ceremónia versenyről, kapitalizmusról és közönségről szól... Összességében azt mondanám: nincs kreativitás és innováció, a régi értékek és szereplők uralták a terepet, illetve tartották a pozíciót, a magyar siker viszont örömteli fejlemény. A film valóban kvalitásos, számunkra fontos dolgokról beszél. Nem érzem fölöslegesnek és soknak, fel sem merül bennem, hogy már megint egy holokauszt-téma - mondja Dr. Drabancz M. Róbert docens.

Tegnap hajnalban bizonyossá vált, amire annyian vártunk: harminc négy év után végre ismét magasan ragyog a magyar film csillaga. Az amerikai filmakadémia a legjobb idegen nyelvű filmnek választotta Nemes Jeles László alkotását, a Saul fiát. A fővárosban több nyilvános vetítésen is lélegzet visszafojtva várták a boríték felnyitását, és óriási volt az ováció, amikor megnevezték a nyertest. Lapunk a Nyíregyházi Egyetem két tanárának kérte ki a véleményét az eseménnyel és a győzelemmel kapcsolatosan.

Kifinomult ízléssel

Dr. Csobó Péter docens, a Filozófiai Intézeti Tanszék tanára nagy barátja a filmeknek, de a díjkiosztót közvetítése alatt békésen aludt az ágyában.

– Nem szoktam az Oscar díjkiosztót nézni, önmagában nem tartom annyira érdekesnek, s a végeredményt is csak hellyel-közzel követem. Azt persze tisztán látom, hogy néha jól választ az akadémia, és a díjakat valóban fontos filmeknek adják, de az esetek többségében fércmunkák kapnak jogosulatlanul figyelmet, legalábbis az én ízlésemmel ritkán esik egybe a végeredmény.

– A Saul fia szerintem megérdemelten kapta meg az arany szobrot, bár a vele versengő filmekből egyet láttam. Csak örülni lehet a hazai sikernek. Ennek ellenére én is tapasztaltam, hogy valaki csupán azért zárkózik el a megtekintésétől, mert holokauszt-témát dolgoz fel, ami már önmagában is rettenetes. Nyilván én se szeretnék minden héten ilyen súlyos történeteket nézni a moziban, de ez a film valóban kiváló, minden közhelyességet, korábban látott sablont mellőz. Nekem személy szerint például sem a Sorstalanság, sem a Schindler listája nem tetszett, de a Saul úgy tud izgalmat teremteni, hogy nem látunk erőszakot, és nem válik egy pillanatra sem érzelgőssé a film. Eredeti a koncepció, ráadásul egy elsőfilmes munkája. Meglepődtem volna, ha nem nyer, ugyanis azt előre lehetett látni, hogy jól előkészítették az útját a sajtóban.

Dr. Drabancz M. Róbert docens, a Nyíregyházi Egyetem másik filmértő szakembere az egyik internetes portálon követte fél szemmel az eseményeket.

– Ez az egész Oscar-ceremónia versenyről, kapitalizmusról és közönségről szól, így innen nézve egy vérbeli, esztétikai élvezeteket kereső filmrajongónak az Oscar nem jelent semmit. A végeredmény egyáltalán nem lepett meg, úgy érzem, hogy a filmakadémia egy évvel ezelőtt vett egy nagy lélegzetet, és ez a levegő tartósan „bennszorult”.

Régi értékek és szereplők

– Összességében azt mondanám: nincs kreativitás és innováció, a régi értékek és szereplők uralták a terepet, illetve tartották a pozíciót, a magyar siker viszont örömteli fejlemény. A film valóban kvalitásos, számunkra fontos dolgokról beszél. Nem érzem fölöslegesnek és soknak, fel sem merül bennem, hogy már megint egy holokauszt-téma.

– A filmkritikai fogadtatást látva, és a Golden Globe után szinte már elvárt volt ez a siker. Ám hogy kimagaslott-e a többi közül, nehéz eldönteni. Az európai emberhez közel álló, művészi igényű filmek szinte összehasonlíthatatlanok egymással. Lehetetlen összevetni a dél-amerikai filmet – amelyben fantasztikum, álom és mitológia keveredik – mondjuk a dánnal, ami morális kérdéseket feszeget – osztotta meg a véleményét dr. Drabancz M. Róbert.

Az első között tűzték műsorra a filmet

– Számomra a magyar győzelem az elmúlt év tavaszán meghozott döntéseink helyességét és a megérzéseinket is igazolta – mondta el Dr. Drabancz M. Róbert, aki sokat fáradozik azon, hogy a nyíregyházi Krúdy Art Mozi ne csak nyereséggel működjön, de színvonalas programot is kínáljon.

– Amikor a forgalmazó felhívta a figyelmünket a Saul fiára, mi a felkínált amerikai kereskedelmi tucatfilm helyett egy akkor még ismeretlen filmrendező alkotását tűztük műsorra. Szinte elsőként vetítettük a filmet. Rá néhány hétre Cannes-ban robbant a bomba, és kezdett beigazolódni, hogy művészi szempontból is jól döntöttünk. Ráadásul az Oscarra nomináltak közül két film kivételével már valamennyit játszottuk. Egy kisebb filmszínház sokkal rugalmasabban tud reagálni a változásra, és a Saul nyíregyházi nézettsége most körülbelül az ötezres nézőszámhoz közelít – adta tudtul a Nyíregyházi Egyetem tanára.

KM-MJ