Ármány és szerelem a színház színpadán

Nyíregyháza - Az Emilia Galotti az erkölcsi tisztaság mindenek feletti megőrzésére figyelmeztető, megindítóan szép alkotás. Klasszikus tragédia, modern rendezés: hatásos előadás. Az Emilia Galotti, amelyet Bíró Bence fordított újra, olyan emelkedett atmoszférájú darab, amely ritka a mai színpadokon.

Katartikus összeütközés

Gotthold Ephraim Lessing 1772-ben megjelent drámája – egy (Livius által elmondott) római történetet, Verginia életét és halálát olasz környezetbe helyezve – zsarnokságról, elragadtatásról és tisztességről beszél.

Az író, a német „polgári szomorújáték” megteremtője ebben a feszült, zárt szerkezetű művében végletes indulatok közé vetett alakokat ábrázol. Mára eltűnt a darab korabeli üzenete, a hercegi önkény és a polgári erkölcs ellentéte; ami most is aktuális, az az „ármány és szerelem” dialektikája, a szenvedély és az erényesség katartikus összeütközése.

A Móricz Zsigmond Színház bemutatója Keresztes Attila lényegre összpontosító rendezésében (dramaturg: Szokolai Brigitta, zenei vezető: Boros Csaba) eme katarzis megteremtésére törekedett.

Tragikusan felmagasztosuló

Keresztes Lessing-analízisét nagyban segítették Fodor Viola díszletei és Bajkó Blanka Alíz jelmezei. A rendező a hófehér falak közé transzponált történet színpadra állításakor elsősorban a színészi játékra koncentrálhatott.

A „minimal art”-hatású térbe (ahová csak keskeny nyílásokon szüremlik be a kinti élet) a végletes érzelmek izzása hoz színt. A tisztaságot és a sterilitás fehérségét egyaránt idéző díszlet alkalmas a felszikrázó rajongás, a cselszövés, a végletes vágyak erejének hangsúlyozására. A játék főhőse a fekete ruhába öltöztetett Hettore Gonzaga, aki Illyés Ákos markáns megfogalmazásában a szelíd polgárlány iránt fellobbanó végzetszerű szerelem megszállottja, s a tragikus események elindítója. Illyés képes érzékeltetni az önmagának kiszolgáltatott, érzéki, egyben ármánykodó férfilélek összetettségét.

Vele szemben Dézsi Darinka a szelíd, s végül – erkölcsét védendő – tragikusan felmagasztosuló Emilia Galottit példázza. A lánya kérését beteljesítő, indulatos apát, Odoardót Horváth László Attila megindítóan fogalmazza meg.

Az alattomos gazembert, Marinellit, a kamarást sokoldalúan jeleníti meg Vicei Zsolt, Claudiát, Emilia lobbanékony édesanyját árnyaltan láttatja Horváth Réka. Az elhagyott Orsina grófnőt Szvr­csek Anita kifejező színészi eszközökkel állítja elénk. A kisebb szerepekben Lakatos Máté, Horváth Sebestyén Sándor, István István, Varga Balázs remekel.

A modernizált Emilia Galotti (főleg az érettebb nézők számára) az erkölcsi tisztaság mindenek feletti megőrzé­sére figyelmeztető, megindítóan szép alkotás.

- Karádi Zsolt -