Szamóca hitvallása

Nyíregyháza - Próba után, előadás előtt úgy két órával ülünk a Móricz Zsigmond Színház társalgójában. Délután öt óra lehet, A fösvény című vígjátékot játsszák. A színészek az utazás és a próba után erőt gyűjtenek, bánt is a lelkiismeret, hogy a főszereplőt, Eperjes Károlyt megzavarom.

Kicsit gyanakvó ugyan, de készséges. Néhány bevezető mondat után talán barátságos is. Mivel kevés ideje van, megállapodunk, hogy csak szavakat mondok, ő pedig válaszol. Így jött létre a rendhagyónak mondható, nem szokványos interjú, amelyből most néhány sort idézünk. Talán ez árul el a legtöbbet a Szamócának becézett színész hitvallásáról.

– Sokféle összetartozás van. Nagyon fontos a szülő–gyermek kapocs, a férj–feleség viszony, a baráti, munkatársi kapcsolat. Azt gondolom, hogy az ember számára fontos összetartozásokat csak Istenen keresztül tudjuk jól művelni. Nélküle csak tömegbe terelődünk, de vele együtt közösséggé formálódhatunk, mert Istent keresni a legfontosabb cél. Ő maga a szeretet, az út, az igazság és az élet.

Pénzért mindent

Hallgatva Eperjes Károly szavait hitről és szeretetről, béke és nyugalom vesz erőt rajtam. Aztán két óra múlva egyszerre megváltozik minden.

Hét órakor felgördül a függöny, és ördögi köntösben magát a fösvények fösvényét látom. A megtestesült bárgyú gonoszságot, álnokságot, ravaszságot. Aki mindenét odaadná a pénzért. Talán még a fiát, a lányát és még a szerelmet is. Szenzációs alakítás. A közönség szinte minden gesztusát, mozdulatát honorálja. A tapsok tapsát ő kapja. Ez a művészet, és ez a színház. A színház, amely ezen a vasárnap estén is zsúfolásig megtelt.

KM