Igaz, hogy egy városszéli kisboltban minden többe kerül?

Nyíregyháza - Egy kisbolt, amely felveszi a versenyt a multikkal. A Kelet arcképcsarnoka: Varga László, a Telekosár kisbolt kereskedője.

A húsvéti ünnep közeledtén nyitottam be a városszéli kisbolt ajtaján, mert valami rám bízott fűszerféleséget elfelejtettem megvenni a nagyáruházban, s nem győztem csodálkozni. Az üzlet ragyogó tisztasága tűnt fel először, majd a sokféle áru.

Két állandó dolgozó

– A törzsvásárlóink itt szereznek be szinte mindent, ami az ebéd, a vacsora elkészítéséhez a húson túl szükséges. Nekünk az ő szempontjaikat kell figyelembe vennünk – mondja Varga László, aki bár alig múlt negyvenéves, a kereskedelmi és vendéglátószakmában már évtizedeket töltött el.

Debrecenben született a kőműves apa és a kötöttárugyárban betanított munkásként dolgozó anyuka négy gyermeke közül elsőként. Már az általános iskola befejezése után megtetszett neki az egyik nagybátyja foglalkozása, a pincérszakma, ezért iratkozott be a vendéglátóipari suliba, ahol nemcsak a terítést, a felszolgálást kellett elsajátítania, hanem megtanulta az udvarias viselkedést, miközben leste a vendégsereg óhaját Debrecen hírneves szállodáiban, éttermeiben éppúgy, mint Hajdúszoboszlón.

Aztán Nyíregyházán talált párt: Juditot, aki Borsodból érkezett a főiskolára. A Judit korábbi házasságából született gyerek mellé érkezett Tamáska, aki már óvodás.

– Ketten vagyunk állandó dolgozók, olykor érkezik egy segítség. Judit az árubeszerző, én pedig legtöbbször itt vagyok a pultnál, kiszolgálom a vásárlókat. A beszerzésnél nagyon figyelmesnek kell lenni, hiszen nemrég hallhattuk, hogy több importtermék minősége elmarad a nyugati országokban megszokottól. Ha ennek csak egy része igaz, résen kell lenni, ellenőrizni a beérkező árut, hiszen a külvárosi emberek is a jó minőséget keresik.

Több mint négyszáz termék

Azt mondja, sokan talán nem hiszik, de több mint négyszázféle termék van a polcaikon a kenyértől, a tejtől a felvágottakig, az üdítőitalokig, a napilapokig, de – módjával – tartanak röviditalokat is. Elég gyakori – főleg ünnepek táján –, hogy a környékbeli családok leadják írásban megrendeléseiket, s ők mindig pontosan teljesítik azokat. Az is egy tévhit László szerint, hogy a kisboltok magasabb áron számláznak, mint a nagyáruházak; a náluk kapható áruk 30 százaléka olcsóbb, mint a multiknál. Arra is ügyelnek, hogy például a cukorbetegeknek ne kelljen bebuszozniuk a belvárosba a megfelelő árukért.

László azt sem hallgatja el, hogy nyáron tovább bővül az árukészletük friss zöldségekkel, gyümölcsökkel, s hogy ők sem zárnak este nyolc előtt, ami bizony eléggé fárasztó, akárcsak egykor a vendéglátóknál. Ezért aztán csak halkan kérdezem tőle, ezek után van-e még ideje valamilyen hobbira. Ő derűsen válaszol: nagyon szeret túrázni, olvasni, s ha későn is, de szívesen néz filmeket.

- Angyal Sándor -