Jusson és maradjon

A gyönyörűen felújított ­középület átadási cere­móniáján értetlen tekinte­tetek bámulták a sarokban álló műanyag vödröt, amibe ütemesen csepegett az eső. Nem volt vihar, de a kitartó zuhé azonnal jelezte a kivitelezés hibáit. Bednárik Mónika jegyzete.

Az sem nyújtott szebb látványt, amikor az alig egy évvel korábban birtokba vett közintézmény álmennyezetét levéve dézsányi víz zúdult a munkás nyakába, miközben a kollégái derékig álltak az eredetileg nem uszodának tervezett objektum pincéjében. Amikor pedig a pár hónappal korábban leaszfaltozott útburkolat repedt meg, már dühöngeni sem volt kedvük az arra közlekedőknek.

Mondhatnánk, hogy ez bármikor és bármilyen építkezésen megtörténhet, majd garanciával kijavítják. Az azonban már a kis magyar abszurd kategóriája, amikor úgy tesznek, mintha minden rendben lenne, ám két centivel vékonyabb a szigetelés, a betonban sincs annyi anyag, és nem is lesz olyan strapabíró, mint azt eredetileg tervezték. Nem vigasztaló az sem, hogy így megy ez már jó régen, mindenkinek kell a koncból. A jusson és maradjon elv pedig úgy érvényesül, hogy oda jut kevesebb, ahol a többnek kellene maradni. Fordítva nem lehetne?

- Bednárik Mónika -