Apaminta, mintaapa

– De a rendőr bácsi azt mondta… – bizonygatta zokogva a kisfiú, egyik kezével a kékre mázolt bringáját fogta, a másikkal a könnycseppeket maszatolta el az arcán. – Az engem nem érdekel! Az apád vagyok, és ha átmegyek a zebrán biciklivel, akkor te nem állsz meg, hanem jössz utánam! – ordította a bősz atya, s haragjában már emelte is a kezét. Szerencsére nem csattant el a pofon a belváros egyik legforgalmasabb kereszteződésében, ahhoz túl sokan nézték őket, döbbenten. Bednárik Mónika jegyzete.

Szerintem ez volt az a pillanat, amikor a gyerek hirtelen semmit sem értett a felnőttek világából. Adott az egyenruhás bácsi, aki erős, okos, és az oviban a nagycsoportosoknak elmondta, hogyan vigyázzanak magukra. A kiskrapek boldogan ment haza, majd bejelentette: ő is rendőr lesz. Adott az apuka, aki szintén erős, okos, minta a gyermeke szemében, a fiú felnőttként rá szeretne hasonlítani.

Ha a szülő nemcsak az oktatást, hanem a nevelést is elvárja az iskolától és az óvodától, az a minimum, hogy nem szabályokat megszegő „példamutatással” ássa alá azok tekintélyét, akik pont arra tanítják meg a gyermekét, amire ő képtelen.

- Bednárik Mónika -