Bizalomölő barom-fiak

Kivettem, majd azzal a mozdulattal vissza is tettem a csirkemellet a fagyasztóba. Valahogy nem éreztem azt, hogy a pipi húsát akár rántva, akár sütve most szeretném megenni. Sőt, az is átfutott az agyamon, hogy visszatérek a vegetáriánusok világába, amit pár évre már kipróbáltam. Bednárik Mónika jegyzete.

Akkor épp életmódot váltottam, kíváncsi voltam, egészségesebb, fittebb, energikusabb leszek-e, ha húsmentességre adom a fejem. Most – és nem először – a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) honlapján látható fotókat és videókat látva foglalkoztat a száműzés gondolata.

Sajnos nem ez az első eset, hogy a hivatal derékig csirketetemben mászkáló dolgozókat, egérürüléket, penészes húscafatokat, felismerhetetlen maradványokat talál az üzemekben. Az, hogy már régen nem tudjuk, mit eszünk és egy-egy üzletben mit veszünk, önmagában is megdöbbentő, ám ettől sokkal lesújtóbb és felháborítóbb, ahogy és amilyen körülmények között emberek dolgoznak, gyanítom, megalázó fizetésért.

Miféle kiszolgáltatottság, reménytelenség és fájdalmas beletörődés kell ahhoz, hogy mindennap belépjenek a munkahelyük ajtaján, némán, ellenkezés nélkül munkaruhát húzzanak, s robotként kaszabolják a fogalmuk sincs, honnan hozott madarakat? A lábat nyisszantva talán elfutnának, a szárny tövét kitapogatva elrepülnének, de tudják, nincs hová.

Nem az ő szégyenük mindez, de hű képet ad egy igénytelenségtől, felelőtlenségtől torz helyzetről, amiben mi, vásárlók csak azon gondolkodhatunk, akarjuk-e még egyáltalán rántva vagy sütve a csirke mellét.

- Bednárik Mónika -

[related-post post_id="3607624"]

[related-post post_id="3606589"]