Kótajhoz kötődnek a gyökereik

Kótaj - Három helytörténész is írt könyvet a kis nyírségi településről.

Nem sok község mondhatja el magáról, hogy a település történetéről, mindennapi életéről három helytörténeti kiadvány is született. E kevés községek egyike Kótaj, ahol az elmúlt szombaton a faluházban író-olvasó találkozó keretében három szerző könyvével ismerkedhettek meg az érdeklődők. Dr. László Gézáné, a megyei könyvtár nyugalmazott főkönyvtárosa vezette a két órán át tartó beszélgetést, amelyen a szerzők beszéltek a könyvük születésének körülményeiről, a kutatási módszerekről, az egyes fejezetekről.

Nem értek véget a történetek

Mielőtt a résztvevők elmerültek volna a történelemben, Orosz Mihály polgármester köszöntötte a vendégeket. A település lakossága nevében megköszönte azt a rengeteg munkát, amelyet a három szerző önszorgalomból végzett a múlt jobb megismerése, illetve a település egykori életének megőrzése érdekében. Mint a település vezetője elárulta, a történetek még nem értek véget, mert az önkormányzat elismerésben részesíti majd mindhárom szerzőt.

Nagy József a Kótaj (Keresztút), Dobránszky Sándor az Időutazás, Vas János a Falu és família című könyvének részleteibe avatta be a rendezvényre ellátogatókat.

– Bár napjainkban már nem itt élek, de a gyökerek ide kötnek. A lányom az egyetemi szakdolgozatát írta Kótaj történetéről, s mivel segíteni akartam neki, beleástam magam a falu történetébe – elevenítette fel könyvének előzményeit a Németországból hazautazó 84 éves Nagy József. – Kezdetben a református gyülekezet anyakönyveit néztem át, csakhogy mindig újabb és újabb kérdések vetődtek fel bennem, a kutatást nem tudtam abbahagyni, így aztán következett a többi egyházi felekezet iratgyűjteménye is. Az egyházi anyagok megtekintése után kutattam levéltárakban, könyvtárakban, s összességében 22 éven keresztül gyűjtöttem az adatokat, hogy megtaláljam az igazságot, mert mint említettem, az egyik kérdés következett a másik után, s fontosnak éreztem, hogy megtaláljam rájuk a választ.

Dobránszky Sándor a könyvében Kótaj XX. századi történetét örökítette meg. A pedagógusi végzettséggel rendelkező szerző 1953-tól 1993-ig tanított a kótaji iskolában, mindent tudott a faluról és lakóiról. A közösségi életből is kivette a részét, hiszen szervezte a sportéletet, s vezetett színkört is: 28 színdarabot mutattak be a vezetésével. Egy időben tanácstag is volt.

– Szeretem Kótajt, szeretni kell ezt a szülőföldet, hiszen ez a hazánk. Ki a magyar? Akinek az unokája is magyar – vallotta meg érzéseit a nyugdíjas pedagógus, aki a humort sem nélkülözte beszéde közben. – Igyekeztem minél több fényképet is beszerkeszteni a könyvbe, hogy az anyag élménydúsabb, reálisabb legyen, bár sajnos a Horthy-korszakban kevés fénykép készült. Ma már könnyebb az események dokumentálása, hiszen mindenről készül fotó.

Keveset tudnak a családról

Vas János pénzügyi szakemberként írta meg könyvét, amelyben a családja és Kótaj története kapta a fő hangsúlyt.

– Soha nem dédelgettem olyan álmot, hogy majd megírom a családom történetét. Egyszerűen az a rádöbbenés késztetett a könyv megírására, hogy keveset tudok a család történetéről, az unokáim pedig még kevesebbet tudnak. Apai ágról Hajdúszoboszlóról származom, így ott is kutattam, szerencsére források álltak a rendelkezésemre, nem úgy mint Kótajban. A falu lakói 1945-ben minden iratot elégettek, így nincs adat a korábbi évekről – mondta a szerző.

Elírták a község nevét

Vas János elmesélt egy egy történeti érdekességet is.

– A középkorban mezővárosi rangot kapott Kótaj, de nem találtam erről semmilyen információt. Akkoriban még Keresztút volt Kótaj neve, s arra gondoltam, hátha elírták ezt a nevet, s el kezdtem keresni Keresztúrként, s meg is találtam szabolcsi településként említve. Így találtam rá az 1588. évi vásártartási engedélyre, amelyet eddig soha senki sem publikált. Sziszifuszi munka a régi iratok tanulmányozása, de semmit sem szabad kihagyni, mert minden apró adat fontos információ lehet.

MML