A lelkiismeret és a kor parancsa

Tiszavasvári - „Attól a naptól kezdve, hogy a Kárpát-medence hazája lett a magyaroknak, szívós odaadással és kitartással, hősiesen védelmezték ezt a hont kiváló őseink.”

– Évtizedes hagyományt elevenítettünk fel csütörtökön itt, Tiszavasváriban: fáklyás felvonulást tartottunk az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseinek tiszteletére. Vasvári Pál alig volt 23 éves, amikor hősi halált halt, amikor egy eszméért, Magyarországért csatába indult és mindent feláldozott. Felmerült bennem: vajon a mai világban lennének olyan huszonévesek, akik ezt megtennék a magyarságért, a hazáért? – tette fel a kérdést Szőke Zoltán a Találkozások Házában, a megyei és a tiszavasvári önkormányzat pénteki közös megemlékezésén. Tiszavasvári polgármestere szerint nem annyian, mint azt szeretnénk. Hozzáfűzte: a történelemkönyvekből sok mindent meg lehet tanulni, de az a mi felelősségünk, hogy gyermekeinket magyarságtudatra, hazaszeretetre, összetartozásra neveljük.

– Ahogyan egy dallam ott marad az ember fülében, úgy fészkelte be magát az ünnepi gondolataink közé egy mondat, amit az elmúlt hetekben nagyon sokszor hallhattunk: „Mindig voltak és mindig lesznek olyan magyarok, akiknek az ország függetlensége mindennél többet ér.” A mondat első, a múltra vonatkozó részével aligha szállhatunk vitába, ezt bizonyítja egész történelmünk – mutatott rá Szabó István, a megyei közgyűlés alelnöke.

Ész, értelem és szív

– Attól a naptól kezdve, hogy a Kárpát-medence hazája lett a magyaroknak, szívós odaadással és kitartással, hősiesen védelmezték ezt a hont kiváló őseink. Az országépítés folyamatában, a magyar államiság megszületését követően történelmi események sokasága, kimagasló egyéni és kollektív teljesítmények bizonyítják azt, hogy a haza függetlensége és szabadsága mindig elsőséget élvezett. Napjainkban már más a helyzet, csatáinkat nem a harcmezőkön kell megvívnunk. Sorsfordító időket élünk, nagy szükség van a helytállásra, az ész, az értelem, a szív fegyverével kell küzdenünk azért, hogy megőrizzük, amit örökül kaptunk – emlékeztetett Szabó István.

– „Mert minden pártkérdésen felül áll a magasztos szó: nemzetegység! Ha mi egymás között birkóznánk, ellenségeink kacagnának s bátorságot nyernének. Megosztatlan ridegséggel kell állnunk, mint a sziklaszál. Véleménykülönbség lehet, de pártoskodásnak lenni nem szabad!” – annak a Vasvári, eredeti nevén Fejér Pálnak a gondolatai ezek, aki a márciusi ifjak egyik vezéralakja volt. Nem voltunk egyedül szabadságvágyunkkal, az európai nemzetek Palermótól Párizson át Bécsig sorra lázadtak fel a Habsburg Birodalom ellen, és álltak ki a függetlenség mellett. Az egész Kárpát-medencében és környékén nemzetek ébredtek és döbbentek rá saját erejükre. Rádöbbentek, hogy a közös nyelv, a közös hagyományok és a kultúra megtartó, összetartó, sőt, előrevivő erő. Több korosztály és ideológia volt jelen akkor is hazánkban, a radikális ifjúság mást akart, mint a konzervatív, Bécshez lojálisabb idősebb nemzedék, de amikor tenni kellett, mind egy zászló alatt gyülekeztek – vette át a szót dr. Vinnai Győző országgyűlési képviselő. Hozzátette: a magyar szabadságot soha nem adták ingyen, ezt mi éppen a 48-asoktól tanultuk meg.

A legdrágábbat áldozta fel

– Azt szokták mondani, hogy azok akarják igazán a szabadságot, akik a legdrágábbat, az életüket is kockáztatják érte. Vasvári Pál egyetemista volt, az ifjúság ismert alakja, ott volt a Landerer nyomdánál, a Pilvax körnél, és nem félt elmenni a csatamezőre, ahol kelepcébe csalták őt és négyszáz önkéntes katonáját. A szabadcsapat vezéreként a Gyalui-havasokban lelte halálát a július 13-án vívott ütközetben honvédaival együtt – idézte meg a Tiszabűdön született márciusi ifjú alakját, szellemiségét dr. Vinnai Győző.

– A történelem nagy pillanataiban a lelkiismeret parancsa egybeesik a kor parancsával. Március ifjai és idősebbjei lelkiismeretük szavára megtették azt, amiről azt gondolták – és jól gondolták –, hogy a kor parancsa. Meg akartak felelni annak az eszménynek, amelyet lelkükben őriztek. Nekünk sincs más teendőnk, mit megfelelni a kor parancsának, mert, ahogy Kossuth fogalmazta meg: „A haza örök s nemcsak az iránt tartozunk kötelességgel, amely van, hanem az iránt is, amely lehet, s lesz.”

Elismerések, díjak

A magyar sajtó napja alkalmából Z. Pintye Zsolt, a Nyíregyházi Televízió munkatársa a megye lakosságának tájékoztatása érdekében kifejtett újságírói, szerkesztő-riporteri tevékenysége elismeréseként átvehette a megyei közgyűlés Bronz Emlékérmét. Emellett a tiszavasvári önkormányzat képviselő-testülete kiváló sporttevékenységéért kitüntető díjat és emléklapot adományozott a Tiszavasvári SE U16 labdarúgócsapata a 2017/2018-as szezonban elért bajnoki cím és a Bajnokok Tornáján megszerzett első helyezés elismeréseként.

KM