Műhelymunka Szatmárért, Beregért

Számos nemes cél vezérelte a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzatot és a Nyíregyházi Egyetemet, amikor összefogva létrehozták, illetve tegnap útjára engedték a Szatmár-Bereg Akadémiát. Már az első alkalommal három színvonalas előadás tette különlegessé a műhelymunka-programsorozatot, amit közel félszáz megyei vendég, többek között az érintett térségek polgármesterei, intézményvezetői, pedagógusai tiszteltek meg a jelenlétükkel.

Kötődés a térséghez

Ahogy azt Vassné dr. Figula Erika, az egyetem rektora megfogalmazta: a rendezvénysorozattal szorosabbá vált, sőt új tartalmakkal telítődött az eddig is gyümölcsöző kapcsolat a megyei önkormányzat és a felsőoktatási intézmény között. Ráadásul a konferenciára olyan előadókat kértek fel a földrajz, a történelem és a nyelvészet tárgy­köréből, akik több szállal kötődnek az általuk kutatott térségekhez.

– Remélem, hogy egy interaktív rendezvénysorozatot indítunk útjára, ilyen módon az egyetem is kap majd arra visszajelzést, mi mindent tehetünk még Szatmár és a beregi térség felvirágoztatásáért – hangsúlyozta a rektor.

A rendezvény ötletgazdája, dr. Kiss Kálmán annyit tett hozzá, hogy szinte azonnal eldőlt, hogy a rendezvény felkarolásra érdemes közös ügy.

– Igyekszünk visszaadni az itt élőknek mindazt a tudást, amit Szatmár- és Bereg-tematikában, különféle tudományterületeken létrehoztunk. S talán egy olyan eszmecsere is kialakulhat, amely irányt mutat az egyéni és az intézeti kutatócsoportok további kutatásaihoz – nyomatékosította a közismert kutató.

A tudományos tanácskozás díszvendégei voltak dr. Tilki Attila és Kovács Sándor ország­gyűlési képviselők, akik éppen e két térség felemeléséért dolgoznak nap mint nap, jól ismerik az ott élő embereket, azok minden búját-baját. Kovács Sándor – dr. Hüse Lajos példáját követve – a kenyérhez hasonlította a szatmári és a beregi emberek társadalmát, ahol a lisztszemek maguk az emberek, közös kultúrájuk a kovász, a tésztát az organikus létük keleszti, és mielőtt megszeljük, teszünk egy keresztet is a hátára. – Mi 100–150 éve ebben a periferiális helyzetben élünk, és kezdhetnénk azon gondolkodni, hogyan tudnánk ledolgozni a hátrányainkat, felmérve az erőforrásainkat. Mert ilyenek, környezeti erőforrásaink, forrásallokációink, és szürkeállományunk, vagyis tartalékaink vannak – nyomatékosította.

Tudás és büszkeség

Dr. Tilki Attila viszont cáfolta, hogy mindig is a periférián éltek, és az 1800-as évek dicső szellemi korszakát idézte meg ellenpéldaként, a térség nagyjainak – Csengery Antal, Lónyay Menyhért, Eötvös József – szavaiból idézve. – Ez a korszak szellemileg egy rendkívüli korszak volt. Ők adtak nekünk egy olyan szellemi tartást, amihez ma is tartanunk kell magunkat, és át kell adni a tudást, a büszkeséget az utánunk jövőknek. Oly nemzet, mely a törvény pajzsa alatt a szabadságért küzd, legyőzhetetlen – erősítette a tanácskozás szellemiségét dr. Tilki Attila dr. Vass Róbert, dr. Zsoldos Ildikó és dr. Kiss Kálmán előadásai előtt, amelyekről lesz még szó.

MJ