Emlékképek a múlt lapjain

Az ünnep mindig fenséges, magasztos és felemelő, különösen akkor, ha egy olyan esemény kerül a középpontba, ami keveseknek adatik meg. A tiszalöki Nagy Pálné Horváth Julianna április 17-én töltötte be a 100. életévét. E jeles napon szerettei köszöntötték és kívántak neki jó egészségben eltöltött további éveket. Juliska néni mögött gazdag életút áll, melyben voltak vidám és szomorú események egyaránt. 1944-ben férjhez ment Pocsai Györgyhöz, boldog házasságukat lányuk, Julianna megszületése koronázta meg.

Sajnos, 1964-től az özvegyek nehéz sorsából is kijutott neki. Öt év múlva találta meg újra a boldogság, egy szeretett társ, Nagy Pál személyében. Bár közös gyermekük nem született, a férje lányával együtt boldog család lettek. A sors kegyes volt hozzá, 45 közös évvel ajándékozta meg őket, de 2014-ben másodszor is gyászba borult a szíve.

Nem maradt magára

Juliska néni a szorgalmát, munkaszeretetét a szülői házból hozta. Már egész fiatalon Vay Miklós bárónál szolgált mint „teniszlabdaszedő” és dadus. Négy évet töltött a helyi tsz-ben, majd 1958. szeptember 1-jétől 1975-ig, nyugdíjazásáig a tiszalöki gimnázium konyháján dolgozott. Nagyszerű kollégák, vezetők és nem utolsósorban a kedves gyerekek (kollégisták, akik sokszor a második szülőként tekintettek rá) vették körül. Nyugdíjazása után is aktív maradt. Mindig is kedvelte a virágokat, szívesen tett-vett a kertben.

Először csak saját magukat látták el, később már piacra is jutott a növényekből. Bár sohasem hagyta el magát, először rendszeresen bejárt a nappali gondozóba, 2017-ben úgy döntött, elérkezett a nap, amikor be kell vonulnia a helyi idősek otthonába. Ott sem maradt egyedül, gyakran meglátogatja őt unokája a férjével együtt és a déd­unokája is. Névnapján vagy a születésnapján a második férje unokája is mindig köszönti. Juliska néni szellemi frissességét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az ünnepségen több verset is elszavalt.

A bentlakók is köszöntötték

Az eseményen a családtagok mellett a település és az intézmény vezetői, dolgozói, valamint a bentlakók is köszöntötték nagy-nagy szeretettel, amit az alábbi idézettel hangsúlyoztak ki: „Az idő repül, szárnyain évek utaznak, ma ünnepet hirdetnek egy ragyogó napnak. / Őszbe borult élet, mögötte száz év, mely őrzi egy lélek meleg szeretetét. / Az elmúló ifjúság vissza-vissza néz, a múlt lapjain sok fakuló emlékkép.”

szerettei