Nem feledkeztek meg egymásról

Két osztálytalálkozóról is kaptunk beszámolót. Az egyiken 50., a másikon 56. évfordulót ünnepeltek.

Pótolták az elmaradtat

Érettségi találkozón vettek részt nemrégiben a Nyíregyházi Széchenyi István Közgazdasági Technikum 1965-ben végzett 4. b osztályának tanulói – tudatta lapunkkal Lőkös Imréné.

– Az 55. évforduló a pandémia miatt elmaradt, az 56. évfordulón viszont már sikerült találkoznunk – mondta Lőkös Imréné. – Az egykor 49 érettségizőből huszonhárman jöttek el. Találkozónk mottója: „Derűvel viselni az öregedést a bölcsesség mesterműve.” Megemlékeztünk osztályfőnökünkről, Gáspár Mihály Gazsi bácsiról, valamint szeretett tanárainkról. Egyperces néma főhajtással emlékeztünk elhunyt tanárainkra és 13 volt osztálytársunkra. Mindenki beszámolt a legutóbbi találkozás óta eltelt idő eseményeiről, de leginkább az unokákról beszélgettünk. Nézegettük a régi-régi képeket diákkorunkról, a kirándulásokról, a találkozókról. Mivel sajnos mi sem fiatalodunk elhatároztuk, hogy ezentúl kétévenként találkozunk.

Fél évszázad után

– Nyár végén néhány lelkes volt osztálytársammal megpróbáltuk megkeresni az ötven évvel ezelőtt elballagott osztálytársainkat – kezdte beszámolóját Buda Barna. – A mi osztályunk 1971-ben búcsúzott a Kossuth Lajos Szakközépiskolától. Most nagyon fontosnak tartottuk az emlékezést, beszámolni az elszállt 50 év nevezetesebb eseményeiről. A 29 elballagott öregdiákból végül tizenhatan jöttek el, többen társukkal jelentek meg. A találkozón elkezdődött a „feleltetés”. Mindenki elmondta, mit ért el az életben az ötven év alatt. Emlékeztünk diákcsínyekre, arra, hogy az osztály felének sehogy sem ment a matematika. Hálás szívvel gondoltunk vissza tanárainkra, és jó szívvel állapítottuk meg, hogy a Kossuth-iskola nagyon jó színvonalon oktatott bennünket. Mindenki bemutathatta a családját, és vajon kivel is dicsekedhet a nagy­apakorban lévő vén diák, mint az unokáival. Megfogadtuk, hogy gyakrabban találkozunk.