Szabolcs-Szatmár-Bereg

2022.03.04. 17:30

Száz éve lett Nagyhalász díszpolgára Vencsellő megmentője: Kállay András

A közreműködésével újjáépült a választókerületéhez tartozó Tisza-parti település.

Dr. Holmár Zoltán történész

Ifj. Kállay András | Fotó: Kállay Gyűjtemény

1922. február 28-án választotta meg Nagyhalász község díszpolgárává Kállay András (1839–1919) főispán fiát, ifj. Kállay András (1875–1941) nemzetgyűlési képviselőt, aki segített újjáépíteni a románok által 1919-ben felgyújtott Vencsellő községet. 

 

Cikkeket írt a gazdálkodásról 

 

Kállay András 1875. január 7-én született a Szabolcs vármegyei Nagyhalász községben. Édesapja id. Kállay András (1839–1919), Szabolcs vármegye főispánja, édesanyja pedig Csuha Vilma (1848–1921) volt. 

A testvérei között találjuk Kállay Miklós (1887–1967) miniszterelnököt és Kállay Tamás (1876–1963) ország­gyűlési képviselőt is. A középiskolai tanulmányait 1884 és 1892 között Budapesten, a piarista Kegyes Tanítórendiek Főgimnáziumában végezte, majd azt követően a kolozsvári egyetem jogi karán tanult. Azután hazatért Nyíregyházára, ahol 1895-ben főispán édesapja irattárnokká nevezte ki. 

A vármegyei szolgálati évei alatt, 1904. június 4-én vette feleségül Újfehértón gencsi és érmihályfalvi Gencsy Mártát (1883–1965), Gencsy Sámuel nagybirtokos lányát, akivel azután Nagyhalászon lakott. 

A telektanyai gazdaságban több tervet kívánt megvalósítani: tengeri-, cukorrépa-termesztési elgondolásairól cikkeket írt, valamint más nagygazdákkal társult. Az 1910-es években a Szabolcs vármegyei közéletben mint megyebizottsági és képviselő-testületi tag játszott szerepet, de vezetőként tekintettek rá a társadalmi életben is. Ekkor születtek gyermekei: Kállay Erzsébet (1909–1992), a korán elhunyt Kállay István (1910–1918), illetve Kállay Mária (1912–2003). 

Az első világháború és a háborús konjunktúra segített valamit a helyzetén gazdaságilag, de lassanként elúszott a vagyona. Nagy változást az életében az 1920-as esztendő hozott, amikor megüresedett a kemecsei választókerület nemzetgyűlési mandátuma, ezért pártonkívüli programmal jelöltette magát képviselőnek. Nagy fölénnyel nyerte meg a választást, amit 1920. szeptember 26-án tartottak meg. 

 

Porig égették a falut 

 

Nemzetgyűlési képviselőként a legnagyobb tette az volt, hogy közreműködésével újjáépült a választókerületéhez tartozó Vencsellő község, amit a megszálló román csapatok még 1919. július 7-én pusztítottak el, nevezetesen négyszáz lakóházat a melléképületekkel együtt porig égettek. A románok 1920 márciusi kivonulása után a településen nehezen indult meg az építkezés. 

Az első jelentős segítséget Szabolcs vármegye adta, amikor nagyobb összeget bocsátott Vencsellő rendelkezésére épületanyag és faanyag beszerzésére. 

A település megsegítésében azonban Kállay András szerzett halhatatlan érdemeket, ugyanis két héttel a megválasztása után, mint bizottsági tag, a vármegyei törvényhatósági közgyűlésen indítványt terjesztett elő, hogy a törvényhatóság kérjen hathatós támogatást Vencsellő újjáépítéséért. 

A képviselő benyújtotta a feliratot is, amelyet a törvényhatóság egyhangúan el is fogadott. A feliratot Kállay személyesen vitte és adta át az illetékes kormányhatóságnak. Indítványára nagyszabású gyűjtés indult meg a vármegyében a vencsellői építkezések javára, de még jelentősebb sikerrel járt a Teleki-kormánynál, különösen a pénzügyminisztériumban, ugyanis Hegedüs Lóránt pénzügyminiszter ötmillió koronát juttatott a vencsellői károsultak segítésére. 

 

A köz érdekét szolgálta 

 

Kállay András az elért sikerei ellenére azonban már 1921 januárjában azon gondolkodott, hogy lemondjon képviselői mandátumáról – végül ezt csak egy évvel később tette meg. 

Ennek ellenére hatalmas népszerűségnek örvendett választókerületében, melynek eredményeképpen 1922. február 28-án Nagyhalász község képviselő-testülete Ritli Gyula főjegyző elnöklete alatt, egyhangú döntéssel a község díszpolgárává választotta meg. 

Még két hét sem telt el, amikor március 9-én Vencsellő község képviselő-testülete szintén egyhangú lelkesedéssel díszpolgárrá választotta Kállay Andrást. 

Az újjáépített község ezzel a tettével háláját és elismerését akarta kinyilvánítani annak az embernek, aki puritán önzetlenséggel és törhetetlen ambícióval szolgálta a köz érdekeit, s gyámolítója volt az elnyomottaknak. Kállay a lemondása után sem szakadt el a közélettől és a választókerületétől: ő adta az egyik legnagyobb összeget Vencsellő görögkatolikus templomának új, 240 kg-os harangjához, amit 1922. július 22-én szenteltek fel. 

Az év végén ő kezdeményezte Nyíregyházán a Bessenyei téren (a mai Hősök terén) a Halcsarnok felállítását, amit 1925-ben adtak át. Az volt a terve, hogy ő látja majd el állandóan friss és mérsékelt áron kapható hallal a lakosságot. Kállay András híres volt a vendégszeretetéről is. 

 

Sokat betegeskedett 

 

1926-ban Szabolcs Népe címmel új politikai, társadalmi és gazdasági képes hetilapot indított megyei terjesztési szándékkal a Jóba nyomda segítségével. Utolsó éveiben azonban nagyon sokat betegeskedett és erőtlenül, lassan szállt a villamosra, hogy Károlyi téri lakásáról a kaszinóba vagy a megyeházára utazzon. 

A még csak 66 éves Kállay András 1942. május 10-én kezdett gyengélkedni, majd másnap azzal feküdt le, hogy nem érzi jól magát – hajnalra örökre lehunyta szemét. Május 14-én helyezték örök nyugalomra a kállósemjéni családi kriptában. 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában