Még több esőért könyörögnek a halak

Évről évre visszatérő gond a globális felmelegedéssel, a nyári aszállyal kapcsolatban, hogy kevés a víz a halastavakban, s mindez kihat a haltenyésztésre. Radóczi János, a Szabolcsi Halászati Kft. ügyvezetője az elmúlt esztendőkben gyakran panaszkodott a lapunknak adott nyilatkozataiban a vízhiányra.
Vajon az idei csapadékos tél mennyire pótolta, vagy tudta-e egyáltalán pótolni a halastavak kánikulában elpárolgott vizét? – kérdeztük meg a szakembertől.

– Sajnos, hiába hullott le sok csapadék az elmúlt hónapokban, számunkra mindez még mindig kevés. Igaz, hogy volt víz a csatornákban, s azokból valamennyit be tudtunk engedni a tavakba, de még így is csak minimális vízszintről tudunk beszélni, hiszen a kiszáradt talaj szivacsként szívta magába a lehullott csapadékot. Így mi még arra várunk most január végén, február elején is, hogy minél több eső essen, mert ha így marad, nem tudjuk, mi következik majd. Valamennyi vizet tudtunk beengedni a nagyhalászi halastavainkba alulról, mert a Tisza áradt, s kénytelen-kelletlen feljött a Lónyay-főcsatornán a víz, s mi akkor megnyitottuk a befolyónkat. Csakhogy ahhoz képest, hogy abban a tómederben egymillió-kétszázezer köbméter víz fér el, mindössze hetven-nyolcvanezer köbméter folyt csak be. Mindezek miatt mi még egyáltalán nem tudunk fellélegezni. Nagyhalászban van 120 hektár nagyságú területünk, amit fel kellene tölteni, ez három – egy nagy és két kisebb – tó, de érdekelve vagyunk Császárszálláson is, ahol kettő tavat kellene feltöltenünk. Az egyikbe jött már valamennyi víz fentről, de még annyi nincs benne, hogy ki lehessen majd helyezni bele a halat, a másikba nem tudtunk vizet engedni. Általános tapasztalat, ha tavasszal nem tudjuk feltölteni a tavakat, utána már alig van rá lehetőségünk, hiszen a szárazság miatt a csatornákból is eltűnik a víz. A sok téli csapadék láttán már mi is azzal biztattuk egymást, hogy na most már rendben vagyunk, ennyi csapadék után csak fel tudjuk tölteni  a tavakat, aztán legnagyobb bánatunkra kiderült, mindez még nagyon kevés. Gyakorlatilag most is csak csordogál a víz a csatornákban, talán a felettünk lévő tározókat meg tudták tölteni. Ráadásul a mi halastavunk az utolsó a sorban, ami feltöltésre vár, s egészen addig már nem jött le a víz a Lónyay-főcsatornán, hiába gyűjti össze több főfolyás vizét. Ott tartunk jelenleg, nem tudjuk még, hogy a rendelkezésünkre álló tenyészanyagunkat hová tudjuk tenni. Mert úgy nem tesszük ki az állományt, hogy csak negyedrészéig van vízzel a tó, mert ha elpárolog a víz aszály idején, a hal ott pusztul a tóban. Tavaly is azért izgultunk egész évben, hogy az alacsony vízszint miatt nehogy elpusztuljanak a halak. Mivel még a tavaink sincsenek feltöltve, így nem is tudunk vizet tartalékolni a nyárra. Ha nem tudjuk kihelyezni a halakat, akkor el kell, hogy adjuk, még az is jobb, mintha elpusztulna – de akkor az nálunk komoly veszteségként jelentkezik majd – tette hozzá az ügyvezető.

A tavalyi nyári kánikula idején nagyon párolgott a Vajai-víztározó vize is, hiába kapott utánpótlást egy kútból. Kíváncsiak voltunk arra is, az utóbbi hetek, hónapok csapadékos időjárása mennyire kedvezett az ottani vízmennyiségnek.

– Nem tudom azt mondani, hogy rendben van a víztározó, ugyanis a lehullott csapadék a látszólagos sokasága ellenére is nagyon kevés. Főleg, úgy, hogy szeptemberre két hétre leállt a vízpótló kút meghibásodás miatt, mivel tönkrement a szivattyút meghajtó villanymotor, amit nem lehetett javítani sem. Egy újat kellett vásárolni, ami egymillió-háromszázezer forintba került az egyesületünknek. Két hét alatt 14 centiméter magasságú vízmennyiség volt a veszteségünk. Az amúgy is csapadékszegény nyár után ez nemigen hiányzott nekünk. Nem olyan régen jöttem el a víztározótól, most jelen pillanatban 64 centiméteren áll a vízmérce – tájékoztatta szerkesztőségünket Imecs László, a víztározó halgazdálkodásra jogosult szervezetének, a vajai Szatmárvidéki Horgászegyesületnek az elnöke. 

– Nagy problémát jelent, hogy nincsen befolyó vizünk, a környező homokdombok pedig elnyelik a lehullott csapadékot. A mélyebb részeken, a szántóföldeken, az agyagos területeken áll a víz, de homokra ez nem jellemző. Csak a csapadékban és a kútban bízhatunk. Egyébként most jobb a vízállásunk 1-2 centiméterrel, mint tavaly ilyenkor volt, de ez még nagyon kevés ahhoz, hogy fellélegezhessünk, ugyanis az üzemi vízmércénk 170 centiméter. A mostani vízállást tekintve borotvaélen táncol a tó. Ha megy a vízpótló kút, akkor talán kibírja a nyarat halpusztulás és minden egyéb nélkül, de ha leáll valami hiba miatt a műszaki berendezés, akkor nagy gond is lehet. A kút most is üzemel folyamatosan a nap 24 órájában. Az is kétséges, hogy lesz-e pénz az üzemeltetésére, mert a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága már november elsejével  le akarta állítani anyagi hiányra hivatkozva, szerencsére mindez nem következett be a mai napig. Tény hogy a kút működésének költsége horribilis összeg. Csak abban bízhatunk, hogy lesz még csapadék, aminek köszönhetően emelkedik a vízszint. Tavaly a csapadékosabb tavasznak köszönhetően voltunk kedvezőbb helyzetben, most az őszi és a téli eső miatt jobb egy kicsit a tó vízállása. Aztán majd kiderül, milyen lesz a tavasz. Ha száraz tavaszunk és száraz nyarunk lesz, akkor nem tudom, mi történik majd a tóval – merengett el a civil szervezet vezetője. 

MML