Tűzzön ki reális célokat, és érje is el!

A munka adja meg a mindennapjaink biztonságát, keretét, időbeosztását, célját és a jövőképünket. Az állásunk elvesztése nemcsak nehéz anyagi terhet róhat ránk, hanem pszichésen is meggyötörheti még a legerősebb embereket is: gyakran szomorú veszteségként éljük meg, haragszunk a világra, feleslegesnek érezzük magunkat, nem tudunk racionálisan gondolkozni, és nem találjuk a kiutat. Az, hogy mennyire viseljük nehezen a munkanélküliséget, függ az életkorunktól, a szociális helyzettől, a képesítésnek megfelelő elhelyezkedési lehetőségektől, az önbizalomtól, a környezetünktől, a hitünktől és a konfliktus- és stresszkezelő képességeinktől is. Nagyon fontos, hogy hogyan nézünk szembe a „megüresedett” hétköznapokkal. A nyomasztó és kilátástalan helyzetnek súlyos pszichés következményei is lehetnek, egészen a testi betegségek megnyilvánulásáig, amelyek akár hónapok múlva is jelentkezhetnek. A kialakult helyzet miatt az álláskeresők önbizalma idővel jelentősen csökken, visszahúzódóak lesznek, elszigetelődnek, kerülik a társaságokat, így egyre rosszabb lelki állapotba kerülnek, elszigetelődnek, depresszióssá is válhatnak. Idáig azonban nem szabad eljutni.

Határozottan és elég racionálisan el kell kezdeni a problémát megoldani, hiszen akár egy pozitív váltás is lehet, és ezt az újat kell megtalálni. Fontos, hogy ilyenkor azokra a dolgokra koncentráljunk, amik kivisznek ebből a helyzetből. Ha otthon ülünk és azon emésztjük magunkat, hogy úgysem fogunk munkát találni, akkor tényleg nem fogunk. A munka elvesztése után érdemes felkeresni első lépésként a munkaügyi központot, és regisztrálni, megnézni, hogy milyen támogatási vagy akár képzési lehetőségeket kínálnak. El kell kezdeni felmérni, hogy mi az, amit szívesen csinálnánk, és mi az, amit a rendelkezésre álló pénz és tartalékok függvényében is elvállalunk. Előfordul, hogy lejjebb kell adnunk az igényeinkből, de egy alacsonyabb rangú munka ugródeszka is lehet. Ezért figyeljünk arra, hogy van-e előrelépési, fejlődési lehetőség. Az álláskeresés is legyen célirányos tevékenység. Próbáljuk meg előre megtervezni, meghatározott program szerint végezni, úgy, mintha ez lenne a munkánk. Ha mégsem boldogulunk egyedül, akkor se adjuk fel! A túlélési stratégiához hozzátartozik a közösséghez való tartozás is. Bármilyen közösséghez, ami megtartja a napi aktivitásunkat. A jó állások nagy része ismeretségen keresztül töltődik be, ezért fontos, hogy minél több emberrel vegyük fel, tartsuk a kapcsolatot. Ilyenkor van nagy szerepe akár a közösségi médiának is. Írjunk az ismerősöknek, meséljük el, hogy milyen helyzetbe kerültünk, és ha valaki tud esetleg valami lehetőséget, akkor szóljon. Igénybe vehetjük szakemberek segítségét is: egyéni tanácsadás, álláskeresési és kommunikációs tréningek, álláskereső klubok, állásbörzék keretében. Azonban mindezeket csak akkor tudjuk hatékonyan felhasználni, ha tényleg a megoldásra, és nem az önsajnálatra koncentrálunk. Fel kell figyelni azokra a tulajdonságokra, amik jók és hasznosak bennünk, és azokat fejleszteni. Tehát a legfontosabb, hogy lelkileg erősödjünk meg, hogy aktívan tudjuk túlélni, megoldani a helyzetet. Természetesen ez nem megy mindenkinek ilyen könnyen. Ezért Budai Eliza coachtól kértünk tanácsokat, hogy azok, akik elvesztették az állásukat, vagy váltani szeretnének, minél hatékonyabban tudják elérni a céljukat.

Az első sokkból hogyan lehet felállni, és milyen lépésekkel érdemes elkezdeni a munkakeresést?
A legelső, hogy ilyenkor nagyon figyeljünk önmagunkra, egy kis önvizsgálatot és önismeretet kell tartani. Szerbe-számba venni, értékelni kell az eddigi életünket, munkáinkat, igényeinket, és eldönteni, hogy melyik vagy milyen úton induljunk tovább, mivel szeretnénk a jövőben foglalkozni, hová szeretnénk eljutni, fejlődni, és ehhez melyek azok az adottságok, amik rendelkezésünkre állnak, illetve miket tudunk megszerezni és hogyan, ahhoz, hogy elérjük a célunkat. Ez így elég összetett folyamatnak hangzik, de ha igazán azzal szeretnénk foglalkozni, amiben örömünket is leljük, ezek elengedhetetlen feltételek. Természetesen nem mindenkinek megy egyedül, ezért senki ne szégyelljen segítséget kérni, akár szakember bevonásával. Azonban a barátoknak, családnak is nagyon fontos a bátorító szerepe, hogy segítsenek minél hamarabb túllendülni a nehéz helyzeten, ilyenkor minden apró pozitív visszajelzés erősíti az ember lelkét.

Hogyan tud segíteni egy coach a karrierépítésben?
– Talán az első dolog, hogy egy önismereti tükröt mutat. A coachingnak a célja a személyes erősségek fejlesztése, segítségnyújtás a problémás helyzetek megoldásához, a túllendüléshez a felmerülő akadályok esetén, a sikeres alkalmazkodás a változó helyzethez, valamint a gyors, eredményes előrelépés segítése a stressz- és problémakezelésben. A coach az, aki támogat, tartós pozitív változást segít elő, de hangsúlyoznom kell, nem a coach fogja megmondani, merre induljunk, mit csináljunk. Ezt minden esetben mindenki önmaga fogja kimondani! A coach segít megtalálni az irányt. Együtt megkeressük, mi a legjobb, mi az, ami a legtesthezállóbb. Az együttműködés a coach­csal a későbbiekben is nagyon hasznos lehet, ha újra ilyen helyzet áll fenn, mert akár egyedül is végigjárható az út, és megtalálható a megfelelő megoldás.

Milyen technikákkal lehet támogatni azt, akinek nincs célja, aki nem tudja, hogy hogyan tovább?
Meg kell találni a motivációt. Hihetetlen, hogy akár egy rövid coachingülés során is mekkora felismerésre tesznek szert az emberek, és ki tudják mondani, valójában mi is tenné őket boldoggá, mert ugye itt is ez a kulcs. Aztán ha ez megvan, megvizsgáljuk a körülményeket, és kitűzünk egy reális célt. És itt minden esetben a reális szón van a hangsúly. Ha ez megvan, különböző technikák segítségével elkezdjük kidolgozni a cél felé vezető utat. Először mindig egy közeli kis célt határozunk meg, mint például munkahely­váltás, vagy -keresés esetén egy önéletrajz megírása. Majd mivel már ekkor tudjuk, milyen munka lenne a megfelelő, elkezdjük a keresést célirányosan. Megvizsgáljuk a választott lehetőségeket, kielemezzük. Tematikusan végigmegyünk egy általunk összeállított listán, amin a számunkra megfelelő álommeló kritériumai vannak, és ez alapján akár pontozhatjuk is a lehetőségeket. Figyelni kell arra, hogy az adott munkahely kielégítse az igényeinket. Mind a bér, mind a munkakör, munkakörülmények és a társaság terén. Itt sorolhatnám még például, hogy legyen lehetőség a fejlődésre, továbbképzésre, rugalmas munkaidőkeretre, de ezek szintén egyedi igények, és nem biztos, hogy mindenkinek egyaránt fontosak. Ezzel a módszerrel le lehet szűkíteni a kört, és aztán az adott helyre megírja az ügyfél a motivációs levelet is. Ezek után lehet készülni a személyes meghallgatásra. Itt lesz újra nagy szerepe az elején feltárt önismereti folyamatnak. Ugyanis ha magabiztosan, határozottan jelenünk meg egy állásinterjún, vannak céljaink, és tisztában vagyunk a képességeinkkel, az már fél siker.

Érdemes-e munkahelyet váltani annak, akinek ugyan van állása, de nem érzi magát jól abban a pozícióban?
Mindenképpen. Ha valaki napi 8 órát tölt el egy olyan munkahelyen, ahol nem érzi jól magát, az kihat az egész életére, viszonyára a családdal és az életkedvére is. Naponta 8 óra nagyon sok idő arra, hogy rosszul érezzük magunkat. Ilyen esetben mindenképp javaslom, hogy meg kell keresni a számunkra megfelelő munkahelyet, de ehhez tudnunk kell, mit akarunk. Volt például egy olyan hölgy ügyfelem, aki azért jött el hozzám, mert fogalma sincs, mi a baj, de nem kerek az élete. Megvan mindene. Család, gyerekek, szerető férj, biztos anyagi háttér, munkahely, de mégsem boldog. Valami hiányzik az életéből. Addig boncolgattuk az élete területeit, hogy viszonylag hamar, fél óra alatt meg is találtuk a problémát. Ami nem más, mint a munkája. Évek óta nem érték új ingerek, nem volt kihívások elé állítva, és hosszú ideje ugyanaz volt a feladata. (Itt csak óvatosan jegyzem meg, ez nem mindenkit zavarna, sőt. Van, aki így érzi jól magát, ez ad biztonságot, és így teljesen rendben is van, nem vagyunk egyformák.) A hölgynek ebben az esetben nem volt szüksége munkahelyváltásra például, egyszerűen leült a cégvezetővel, és áthelyezték másik pozícióba, ahol napi szinten érik új ingerek, kihívások, és megvan a fejlődési lehetősége. Megtaláltuk az elakadásának a kulcsát és a helyét. Vagy megkeresett egy barátnőm, hogy a huszonéves fia nagy dilemma előtt áll. Új állást ajánlottak neki, de ahhoz fel kell adni a mostani munkáját, ahol semmi fejlődési lehetőség nincs (amit annyira nem szeret, de elvan vele), a kényelmét (a szüleivel lakott) és a barátai közelségét. Cserében hatalmas lehetőség nyílik meg előtte, azzal foglalkozhat, amit tanult és kisgyerekként is álma volt, a bérezésről nem is beszélve. Ha belegondolunk, ez valóban nem egy egyszerű helyzet.

Hogyan sikerült döntésre jutnia?
Ebben az esetben például nagyon jól működik a mellette-ellene technika, ami arról szól, hogy mindkét lehetőség mellé írunk jelzőket, amik ellene és amik mellette szólnak. Persze ezeket kiegészítjük egy kis önismerettel, felismeréssel, és máris megfogalmazódik a „helyes” út. Az a legfontosabb, hogy mindenki legyen tisztában a képességeivel, és legyen nagyon figyelmes, nyitott szemmel járjon, mindig az a cél lebegjen a szeme előtt, amit el akar érni. Biztos, hogy lesznek nehézségek, de mindig a megoldásra kell törekedni – fejtette ki a szakértő.

Lengyel Nóra

Fotó: A szerző