Nem lehet gyorsan tanulni, érezni, szeretni

Ahogy arról korábban beszámoltunk, a Nyíregyházi Egyetem is csatlakozott a Magyar Tudomány Ünnepéhez, így az egyetem minden intézetében változatos programokkal készültek az érdeklődőknek. A rendezvénysorozat keretében prof. dr. Balázs Géza magyar nyelvész, néprajzkutató, egyetemi tanár tartott lebilincselő előadást Az internet népe címmel. A nyelvész már az internet hazai elterjedése óta foglalkozik annak kommunikációra gyakorolt hatásaival. Legújabb kötete Az internet népe címet viseli, és számos elgondolkodtató változást tár az olvasók elé.

Ledobták az „atombombát” 

– Először azt gondoltam, a nyelvészeknek az internet szaknyelvén túl nincs sok köze a témához, ám ahogy elmerültem ebben a világban, rádöbbentem, hogy sokkal többről van szó. Tavaly rendeztem egy online konferenciát, amin egy neves IT-fejlesztő azt mondta, hogy az informatikusok feltalálták az „atombombát”, csak még nem dobták le. Azt nem árulta el, mire gondol atombomba néven, de egyértelmű volt, hogy a mesterséges intelligenciára utal, ami a közelmúltban robbant be jelentősebben a köztudatba. Ezt az új világot egy merőben új ismeretszerzési forma, szövegalkotás, esztétika jellemzi. Az is nagyon fontos, hogy az internet miatt új, digitális közösségek jönnek létre, ami elsőre nagyon jó, sőt másodjára sem rossz. Ám ha egy kicsit mélyebbre tekintünk, rájövünk, akkor lesz igazán nagy baj, ha már csak ezek léteznek – hangsúlyozta a nyelvész. Dr. Balázs Géza szerint minden felgyorsult az elmúlt évtizedekben, és ennek komoly hatásai lehetnek a pedagógiára, a szülőkre és a nevelésre.

Nincs többé titok 

– A szülői és tanári szerepek is hihetetlen mértékben változnak, sok helyen az ember helyébe technológiák lépnek. A korábbi kommunikációs formák egy része megszűnt, mások egybeolvadtak. Ma már nem úgy néz ki egy hír, mint néhány évtizede, ráadásul újabb jelentős különbségek vannak, ha egy hír a televízióban, újságban vagy az interneten jelenik meg. És itt az egyik legsúlyosabb változás: az álhírek megjelenése, amik ma már hihetetlen mennyiségben árasztanak el minket. Egy kevert valóságot hoznak létre, amiben eligazodni még azoknak sem könnyű, akik tudják, milyen is egy igazi hír. Ma már mindenki szerzővé és kiadóvá vált, a gondolatainkat akár az egész világgal megoszthatjuk. Ez viszont egy újabb elgondolkodtató jelenséghez vezet: megszűnik a titok. És hogy miért baj ez? Ha nincs titok, nincs kíváncsiság sem, márpedig a kíváncsiság és a titkolózás az ember legalapvetőbb társas tulajdonságai közé tartozik – hívta fel a figyelmet dr. Balázs Géza. 
Ahogy a korábbi korszakokat is bizonyos technológiákhoz kötötték a történészek, úgy a jelenkor is kaphat ilyen elnevezést: ma a digitális forradalom időszakát éljük.

Mindent ural a kihelyezett elme 

Dr. Balázs Géza arra is rávilágított, hogy míg korábban az emberiség lineárisan szerezte az ismereteket, lépcsőről lépcsőre építette a tudását, addig a digitális világban minden holisztikussá válik. 

– Ma már szinte mindenről van hang- vagy képfelvétel, de ami még szembetűnőbb, az a spontán írásbeliség. Régen az írás egy felülről szervezett dolog volt, az akadémiák szervezték, amíg ma mindez alulról szerveződik. Képírással indult az írásbeliség, és ma megint efelé tartunk az emotikonok elterjedésével. A tájékozódásunk sem a hagyományos módon történik, egy kihelyezett elméből szerezzük vagy csak használjuk a tudást, hiszen minek elsajátítani valamit, ha minden ott van a kihelyezett elmében, az okostelefonban? A műveltségközpontú világ keresésközpontúvá válik, a Gutenberg-galaxist pedig az internetgalaxis váltja fel – mutatott rá dr. Balázs Géza, aki szerint egy evolúciós változás küszöbén állunk. 
Azt még maga Darwin sem tudta evolúciós elmélete megalkotásakor, hogy miért is indult el a biológiai evolúció. Egy biztos, elindult, majd óriási lökést adott neki a nyelv kialakulása, ami egyszerre hordozta magában a tudást és a művészetet. 

– A fejlődés ma sem állt meg, a kutatók technológiai evolúciónak nevezik ezt az új formát. Míg néhány évtizede a tv „megállította a gyerekeket”, korábban fociztak, kint játszottak, aztán a szobában maradtak, és felnőtt egy képernyőnemzedék. Az internetre pedig azt mondják, hogy megszünteti a gyerekkort. Miért? A személyiség létrejöttéhez kellenek bizonyos szociális ingerek: lépésről lépésre menni bele a világba, megismerkedni a társas kapcsolatokkal, a természettel, a szeretettel. Ez a lassú tanulás ér véget, sőt sok területen már véget ért. Sok kérdés vetődik fel: mi lesz a magas kultúrával, mivel az internet a tömegkultúra terepe. Hiába van fenn a neten Ady, szinte senki sem olvassa. 

– Elvész a mélységi tudás értéke, azt mondják, „nem kell Ady- vagy Petőfi-verseket tanulni, mert fent vannak az interneten”. Azt elfelejtik, hogy e szövegek segítenek élni, kialakítják a kötődést egy városhoz, hazához, példaképeket láthatunk. A felgyorsult világban érdemes lelassítani, nem elég igent vagy nemet mondani valamire, ­hiszen a világ sem csak fekete és ­fehér. Nem gyorsulhat fel minden, nem lehet gyor­sabban érezni, gyorsan szeretni.