Óriási összeg egy Picassóért

Picasso egyik régen nem látott festményét szürreálisnak vélt összegért adták el november hetedikén, kedden a Sotheby’s New York-i árverésén. Számos alkotása kötődik korábbi szerelmeihez, a Femme á la Montre (Nő karórával) című 1932-ben készült portréja, egyik mú­zsáját, Marie-Therese Walter francia modellt ábrázolja. Sokáig időzött egy helyben, azonban most az aukciósház talán legkiemelkedőbb darabja lett, 139,4 millió dollárért, azaz 49 milliárd forintért kelt el. Azt nyilatkozták, hogy ez volt az idei aukción eladott legértékesebb mű, összesítve pedig a második helyen szerepel. Viszont sokan értetlenül állnak a horribilisnek is mondható összeg előtt.

Legyen időtálló a mű 

Mihálka György nyíregyházi festőművész úgy gondolja, itt a megfejtés az nem más, mint a pénz. 
– Nagy pénzügyi forradalom zajlik, mindenki az értékekbe próbál befektetni. Mint műkedvelő és egyben alkotó is az a véleményem, hogy ezeknek az alkotásoknak inkább kiállításokon, múzeumokban a helyük, hogy az emberek gyönyörködhessenek bennük, de ha mégis megveszik, inkább országok vásárolják fel a világörökségeket – mondta a festőművész, és hozzátette: azt be kell látni, hogy a művészeket mindig is a gazdagabb rétegek népszerűsítették, nagyban befolyásolták a hasonló alkotók hírnevének alakulását. 
– A festészet is olyasmi, mint a zeneművészet vagy az irodalom. Azt nézik, mitől lesz időtálló egy mű. Régi regényeknél a nyelvezet nem igazán érthető a mai fiatalságnak, nem lesz érdekes egy egyébként izgalmas könyv, ezért is halad a korral az irodalom és a zene is. Kétszáz évvel ezelőtt Picasso képeit nem értékelték volna, a fényképezőgép hiánya miatt az élethű ábrázolás volt fontos az embereknek. Utána viszont felváltotta a valósághű festményeket a fotó, a művészeknek valami újat kellett kitalálni. Éppen ezért a kornak megfelelő technikát kellett létrehozni – részletezte Mihálka György. 
Erre Picasso esetében is rávilágított: sosem ragadt le egy stílusnál, úgy csinálta, ahogy az őt felkaroló üzletemberek javasolták. Mikor egy irány már nem volt népszerű, váltott. Ez tette zsenivé, egy örök újraépítő volt, a tudás pedig, amit létrehozott, az összes festő rendelkezésére állt. Ez a fizetség a rokonainak és a jogutódjainak.

Fontos, hogy vándoroljon 

– A gazdagoknál 49 milliárd forint csupán egy szám, viszont ez egy olyan hírérték, ami által Picassót még jobban elismerik a világörökség fontos tagjaként az emberek, és ez igazán fontos – mondta a nyíregyházi festő, aki úgy véli, ha így a köztudatban maradnak ezek az értékek, akiknek van rájuk pénze, vegyék csak meg, vándoroljanak tulajdonosról tulajdonosra. 
Ha mások látják és hallják, hogy milyen összegeket kiadnak festményekért, és ezen sokan rágódnak, ennek is van előnye: az emberek beszélnek róla, hír lesz belőle. Ezáltal is népszerűsítik és fennmarad. 
Felmerül azonban a kérdés, hogy napjainkban mennyire érdekli még egyáltalán az embereket a művészet. Megvan még esetleg az a társadalmi réteg, amelyet vonz, hogy kiállításokra járjon, és utánanézzen egy ilyen árverés részleteinek? 
– Ha van ételre pénz, akkor van érdeklődés a művészet iránt is – mosolygott Mihálka György, aki ezt a mondatát úgy magyarázta, hogy a gazdagabbak, akik kiadnak pénzt egy festményre, azok mindig menni fognak ezekre a helyekre, mert megtehetik, de nem feltétlen azért, mert érdekli őket. Viszont vannak kifejezetten olyanok is, akiket a művészet továbbra is csábítani fog, ez a réteg még biztos megvan. 
A Femme á la Montre 1968-tól egészen mostanáig egy lelkes műgyűjtő, Emily ­Fisher Landau otthonában volt, a kandalló felett, a hölgy azonban idén márciusban elhunyt, így került a Sotheby’s aukciósház birtokába. 

CsJ 
 

Fotó: news.sky.com