„Nem lenne ennyi békétlenség...”

Hamvazószerdával elkezdődik a böjti időszak, a görögkatolikusok ötvenedvasárnap után kezdik a böjtöt, azaz két nappal korábban a latin rítusúaknál. Így már hétfőtől 40 napos böjtöt tartanak.

Kenyéren és vízen voltak
Kiss Zsolt görögkatolikus pappal beszélgettünk, aki elmondta: a böjtnek testi célja van, de a lélek adja ki rá a parancsot. Nemcsak öncélú és nem csupán a testi értelemben vett megtisztulásról szól – még akkor sem, ha hozzájárul a testi egészség megtartásához is –, hanem a lelki növekedés, a megvilágosodás időszaka ez, egy 40 napig tartó lelki utazás.

– Az Ószövetségben a zsidó nép 40 évig vándorolt a pusztában, ezalatt megszabadult a rabságtól, útja a szabadság felé tartott. Mi is a bűn rabságától szabadulunk meg a 40 nap alatt, s haladunk a megtisztulás, az örök felé – fűzte hozzá az atya, aki szerint a mai embert a böjt a lemondásra, az önmegtartóztatásra is megtanítja.
– Sokszor azt érzi az ember, hogy neki minden jár és minden természetes, ami a világban körbevesz bennünket. De ez nem volt mindig így, hogy kinyitjuk a csapot, és folyik a víz, bekapcsoljuk a termosztátot, és ücsörgünk a meleg szobában...Ma már hozzászoktunk a jóhoz, a készhez, és elfelejtettünk nélkülözni, pedig néha hasznunkra lenne. A Mária-jelenésekben nagyon sokszor találkozhatunk a böjt igazi, fizikai visszatérésével, nem azzal a fajta böjttel, amikor csak keveset eszünk vagy csak egyszer lakunk jól egy nap. Elődeink valóban ismerték a böjtöt, sokat meséltek róla, hogy péntekenként csak kenyéren és vízen voltak, s szigorúan betartották a böjtös napokat. Ha a testünket megszorítjuk, a lélek is alázatosabb. Az önfegyelem gyakorlása mértékletessé teszi az embert s a lélek is alázatosabbá válik ezáltal.  Egy alázatosabb világban tudnánk magunknak parancsolni, s nem lenne ennyi békétlenség.