Az idén sem hervadtak el a lányok a múzeumfaluban

Követve és felidézve a hagyományokat, az idén is négynapos programsorozattal ünnepelte a húsvétot a Sóstói Múzeumfalu. Nagypénteken és szombaton többek között tojásfestés, böjti ételek kóstolása, a református és görögkatolikus ünnepi asztalok bemutatása, pászkakészítés várta a látogatókat, míg a legkisebbek a népi játszóházban próbálhatták ki régvolt korok játékait. Vasárnap az Aranyszalma Néptáncegyüttes tagjainak köszönhetően kántálással kezdődött a program, ekkor hirdették ki a tojásdísztő verseny eredményét, néptáncbemutató és táncház várta a táncos kedvűeket, s akinek kedve volt, lovas kocsikázhatott vagy beülhetett a kosaras körhintába, a vállalkozó kedvűek pedig tojást is festhettek.

Program minden korosztálynak

„Ma van húsvét napja..." invitáltak mindenkit húsvéthétfőn a skanzenbe, s a folyamatosan érkező és egyre nagyobb tömeg azt mutatta, a hívószó meghallgattatott.
– Mindenképp szerettük volna, hogy a gyermekek ismerjék meg a húsvéthoz kötődő hagyományokat, lássanak olyan locsolást, amikor nem a parfümöt szórják a lányokra, halljanak népdalokat és -táncokat, megérintse őket az ünnepnek egy másfaja varázsa – mondta a locsolóudvarrá változott jánkmajtisi portánál állva a Papos-család, a família három generációja együtt érkezett Sóstóra. – Anyukámék ilyenkor nosztalgiáznak, nekik ez időutazás, a fiatalságuk egy darabja, nekünk szórakozás és kikapcsolódás, a gyerekeknek pedig élmény – mondta Tibor, a családfő, a gyerekek pedig izgatottan várják, hogy a vödörből kifröccsenő vízből hátha rájuk is jut néhány csepp – nevetett az édesapa, aki elárulta: a család férfitagjai reggel természetesen meglocsolták a lányokat, akik  hagyományos ételekkel, sárga túróval, sonkával, kolbásszal, foszlós kaláccsal készültek, így amikor hazaérnek, csak a terítés marad és a jóízű falatozás. – Arról már leszoktunk, hogy a család minden tagjához elmenjünk, de fontos, hogy együtt legyünk, együtt ünnepeljünk – tette hozzá Tibor, s kiderült, visszatérő vendégei húsvétkor a múzeumfalunak.

Kurrens cikkek a határon

– Szabad-e locsolni? – tették fel a kérdést a Nyírség Néptáncegyüttes férfi tagjai, és lenyűgöző táncprodukciójuk végén természetesen előkerültek a vödrök, hogy a lányok el ne hervadjanak. Aki az első locsolásról lemaradt, annak sem volt oka, hogy szomorkodjon, hiszen óránként tartottak locsolást.

S miközben még hallatszott a lányok sikoltozása, már hangolt a Pénzügyőr Zenekar, a ragyogó napfényben pedig egyre többen érkeztek a múzeumfaluba, minden utca valamire rácsodálkozó gyermekekkel, sétáló felnőttekkel telt meg.

Nem véletlen, hogy a pénzügyőrök zenéltek: a Csíkos táska, tele a bagázsnyik című időszaki kiállítás megnyitójára hívták fel a figyelmet. Mi az a bagázsnyik? - tették fel sokan a kérdést a nézelődök között, ám hamar kiderült a titok. 

A rendhagyó tárlat, amit Kész Réka néprajzos-muzeológus állított össze, a '90-es évek hangulatát, a korszak ukrán-magyar kereskedelmének motivációját és mindennapjait mutatja be. – A kiállítás anyagának összeállításában örömmel vettünk részt – mondta köszöntőjében Turi Zsolt pénzügyőr alezredes, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Képzési, Egészségügyi és Kulturális Intézet Pénzügyőr és Adózástörténeti Múzeuma nevében. 
– Amikor megkaptuk a megkeresését a múzeumfalutól az új időszaki kiállításról, gondolkodtunk, hogyan tudnánk segíteni – folytatta az alezredes. Aztán végül korabeli dokumentumokkal, vámszabályokkal, szaksajtóban megjelent cikkekkel és fényképeikkel tették teljessé a tárlatot. Kiderült, erről az időszakról több tudósítás is készült, hiszen akkor sok minden történt a magyar-ukrán határon. Az alezredes felidézte, hogy míg a nyugati és déli határon a kurrens cikkek – többek között Gorenje hűtő, Impulse dezodor, Fischer videomagnó, videokazetta, Fa szappan érkezett – addig a keleti határon ukrán, kárpátaljai emberek szerszámokat, búvárszivattyút, szamovárt, étkészletet hoztak, ez volt a KGST-piacok aranykora. Azóta nagyon sokat változott a világ, sajnos a határon túl most háború dúl.

Múzeumi útlevél és pecsét

– Az akkori társadalmi, politikai és gazdasági változások késztették arra a Kárpátlaján élő embereket, hogy nagyon szerény jövedelmüket így egészítsék ki, megélhetésük biztosításához volt erre szükség – elevenítette fel az akkor történteket dr. Kész Barnabás történész-néprajzos, a kiállítás kurátorának édesapja, aki a tárlat létrejöttében is nagy szerepet vállalt. A 1980-as, 1990-es évek egyre inkább felkeltik az érdeklődésünket, sokan még a mindennapok részeiként emlékeznek rá, de ma már a néprajzosok és antropológusok kutatási közé is bekerülnek. Tárgyak, hangfelvételek, interaktív elemek elevenítik fel a keleti határra jellemző kereskedelmet. Gyárban készített, de háznál előállított termékek töltötték meg a bagázsnyikot, azaz a csomagtartót, abban a reményben, hogy itt vevőre találnak és bevételt jelentenek a családoknak. 

Aki augusztus 20-áig megnézi a kiállítást, a Sóstói Múzeumfalu útlevelét is átveheti, de a határellenőrző pontnál ne feledjék lepecsételni azt. 

A délutánból nem hiányzott a táncház, a kárpátaljai Kokas Banda koncertje sem, a napot pedig fergeteges húsvéti bállal zárták a Sóstói Múzeumfaluban, ahol mesterségbemutatók, állatsimogató és falusi vásár tette feledhetetlenné az ünnepet.