2024.05.20. 07:00
Látni – Lélekből
Az egyik történet szerint egy kislány valamilyen rendellenesség miatt, úgy jött a világra, hogy csak fényt és árnyékot látott. Serdülő korában megvizsgálta egy neves szemész professzor, aki azt javasolta, hogy egy kísérleti műtétnek számító beavatkozással esetleg tudna rajta segíteni. Az operáció megtörtént. Pár hét múlva levették a kötést a lány szeméről és elkezdett látni. Az első szava ez volt: „Minden milyen más, mint gondoltam.” Hosszú ideig ismerkedett a környezetével, a körülötte lévő emberek tekintetével, és egyre csak ezt ismételgette: „Mennyire más minden, mint ahogy azt korábban gondoltam.”
Pünkösd napján a Szentlélek ereje eltöltötte az apostolokat. Így megkezdődött az egyház küldetése, annak a közösségnek a küldetése, amely a megkeresztelt emberek személyében áll fenn. Ez a közösség arra hivatott, hogy Isten irántunk való szeretetéből élve, Isten irántunk való szeretetét váltsa tettekre, mások iránt megélt szeretetével. Mert, ahogy Márai Sándor írja: „Szerves lény talán nem is élhet másképp, csak a hőben, a fényben, a levegőben és a szeretetben.”
Ma is arra vágyunk, hogy legmélyebb szükségletünk, a szeretet iránti igényünk Isten és a másik ember által be legyen töltve, s ezáltal mi is másként lássuk a világot. A pünkösdi esemény nemcsak egyszeri és megismételhetetlen. Isten Lelke folytonosan kifejti hatását, hogy lelkiismeretünk szavát követve, bensőnkben az értelem és a szeretet szövetsége megvalósuljon, és tetteink által gyümölcsöt hozzon. Milyen nagy szükségünk is van erre! A szeretet és az értelem szövetségére! Hogy újra megtaláljuk az utat egymás felé. Hogy újra ki tudjuk mondani az örökül kapott, oly sokat jelentő szavakat: „szeretlek”, „fontos vagy nekem”, „kérlek, bocsáss meg”. Hogy újra megtanuljuk komolyan venni az „adott szó erejét” és hogy újra felfedezzük a régiek bölcsességét: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni”.
A Szentlélek ihletése szeretne elvezetni bennünket Isten velünk kapcsolatos szeretettervének felismerésére, hogy be tudjon tölteni minket és közösségeinket a nekünk készített jóval. És vannak is sokan, akik megszólítva érzik magukat, akik eljárnak a templomba, akik közösségi programjaink megszervezésén fáradoznak, akik egyszerűen csak meghallják a hívó szót, hogy a feltámadt Úr tanítványaiként közösségben éljék meg hitüket és a testvéri szeretetet.
Kívánom, hogy a nyárelő békéje, az útra hajló pünkösdi rózsák alázata, a reménységre hangolt ember várakozása belső megélésünkké váljon az idei pünkösdkor! Hogy aztán mi is ki tudjuk mondani a rácsodálkozás szavait: „Sok minden mennyire más, mint ahogy korábban gondoltam”.
- Juhos Imre, kisegítő lelkész -
