Őrültség jele atomcsapásról beszélni

Interjú: Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszterrel

A keleti országrész és Nyíregyháza az északnyugati mellé erősödött a tőkevonzó képessége, a beruházásai és a gazdasági működés színvonala szempontjából. A folytatáshoz viszont meg kell állítani a háborús őrületet – lapunknak adott interjúban erről beszélt Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter. 

Idén tizedik éve képviseli hazánkat külgazdasági és külügyminiszterként – nem járunk messze az igazságtól, ha azt feltételezzük, hogy az utóbbi két évben szembesült a legnagyobb kihívásokkal? 

Amikor megkaptam Miniszterelnök úr felkérését, volt, aki azt mondta: ez a legjobb állás, mert ha nincs háború, ez a legnyugodtabb miniszteri pozíció. Ezt tréfás megjegyzésnek szánta, és 2014-ben ki is gondolta volna, hogy Európa tíz éven belül háborús környezetbe kerül? Ugyanígy senki sem hitte 2022 februárjában, hogy 2024 nyarához érve még mindig nem látjuk ennek a háborúnak a végét, sőt a helyzet egyre rosszabb. A baj az, hogy európai politikusok egy része őrült nyilatkozatokat tesz. Nem lehet másnak minősíteni a szárazföldi katonai erők Ukrajnába küldésének szándékát, a nukleáris háborúról kezdett polemizálást. Ez azért veszélyes, mert háborús közegben az érzékenység, valamint a félreértések esélye exponenciálisan növekszik. S nyomban felveti a kérdést, hogy egy ilyen nyilatkozat tevője vajon rendelkezik-e bármilyen felelősségtudattal. Láthatjuk, hogy miközben a nyugat-európai politikusok nukleáris háborúról, atomfegyverekről fantáziálnak, az oroszok taktikai nukleáris hadgyakorlatba kezdtek. Nem lehet következmények nélkül felelőtlen nyilatkozatokat tenni, különösen háborús környezetben. Ami a leginkább visszataszító, hogy ezek a nyugati politikusok azért viselkednek így, mert el akarják kerülni a felelősségre vonást, mert két és fél év távlatából bebizonyosodott, hibás válaszokat adtak a háborúra. Olyan rossz döntéseket hoztak, amelyek következményeit az európai emberek a mindennapi életükben éreznek és szenvednek meg. Ezek a politikusok nem merik bevallani, hogy hibáztak, szembesíteni sem engedik magukat, mert félnek a felelősségre vonástól és a következményektől, ezért licitálják túl egymást az őrültebbnél őrültebb nyilatkozatokban. Június 9-e sorsdöntő jelentőségű, mert az összes ilyen, őrület jeleit mutató politikust meg lehet fékezni, és el lehet érni, hogy Európa visszanyerje a békéjét, a normális életét. 

Normális körülmények között egy prosperáló Európában dolgozhatna a gazdasági fejlődésért, a nyugodt hétköznapjainkért, ehelyett az atomháború szélére sodródó világot kell megállítani a végzetes útján. Átlagember talán föl sem fogja ezt a vészhelyzetet. 
Azt minden jóérzésű ember tudja, hogy a háborúnak nincs megoldása a csatatéren. Ha lenne, akkor az Ukrajnába szállított több százmilliárd euró értékű fegyver, hadianyag már eldöntötte volna. Ez nem történt meg, további százmilliárd eurókat akarnak ott elégetni, de közben mindenki tudja, hogy ezt a háborút az ukránok nem tudják megnyerni, nem lehet fegyverekkel lezárni. Egyedüli megoldás a tárgyalások azonnali megkezdése lenne, mert minden egyes nap, ami ebben a háborúban telik, újabb áldozatokat követel, emberek halnak meg, és egy ország pusztul teljesen értelmetlenül. Ha június 9-én az európai emberek nagyobb számban delegálnak az Európai Parlamentbe békepárti képviselőket, mint háborúpártiakat, akkor ezek a tárgyalások előbb kezdődhetnek meg, kevesebben fognak meghalni, és mérsékelhetjük annak a veszélyét is, hogy belesodródjunk ebbe a háborúba. 

Ilyen puskaporos hordó közelsége hogyan hat a hétköznapi életünkre, a létünket meghatározó gazdaságra? 
Nem kell különleges képzettség és képesség annak belátásához, hogy fejlődni békeidőben sokkal jobban, gyorsabban és nyugodtabban lehet, mint háborús környezetben. Ez a háborús helyzet, ami kialakult Európában, rendkívüli veszélyeket tartogat, nemcsak biztonsági, hanem gazdasági szempontból is. Csak gondoljunk bele abba, a háború kitörését követően az Európai Unió elfogadta a teljes kudarcot vallott szankciós csomagokat, amelynek nyomán az energiaárak drasztikus mértékben megemelkedtek. Magyarországnak 4 ezer milliárd forinttal kellett többet fizetnie az energiáért, mint korábban. Még kevesebb energiahordozót is vásároltunk, de ezért 4 ezer milliárd forinttal többet kellett fizetni. Ez egy óriási szám! Ismétlem, 4 ezer milliárd forintot költhettünk volna értelmes, előre elhatározott célokra, fejlesztésekre, beruházásokra, az oktatási rendszer fejlesztésére és egészségügyre. Ehelyett ezt a pénzt különböző helyekről kellett elvonni annak érdekében, hogy az ország energiaellátása biztosított legyen, hogy a lakások, családok ne maradjanak fűtés, áram nélkül. A háborús energiaárak háborús inflációt is hoztak. Az infláció az addigi 1-2 százalékról hirtelen 27 százalékra ugrott, és nem azért, mert itt Magyarországon rontottunk el valamit, hanem azért, mert kitört a háború, és Brüsszelből sajnos egy rossz választ adtak a háború gazdasági következményeire. Így az elmúlt esztendőben arra kellett minden erőfeszítésünkkel koncentrálni, hogy a háborús inflációt lecsökkentsük a normális szintre. 

Mi vagyunk a háborús Ukrajnához a legközelebb, az Ön látogatása viszont mindig valamilyen gazdasági fejlesztés jele. Minek köszönheti ezt a lendületet az ország keleti térsége? 
Az elmúlt jó pár évet figyelembe véve az egyik legnagyobb iparipark-fejlesztés Debrecen mellett Nyíregyházán történt. Ha visszagondolunk 10-15 esztendővel ezelőttre, hogyan nézett ki az ország gazdaságstruktúrája földrajz szerint, mindenki azt mondta, hogy a nyugati, de inkább az északnyugati országrész sokkal fejlettebb, vonzóbb, mint a keleti országrész. S valóban nem beszélhettünk egyensúlyról, de az elmúlt 10-12 évben nagyon sokat dolgoztunk azon, hogy ez a Miskolc, Nyíregyháza, Debrecen tengely gazdaságilag megerősödjön úgy, hogy akár a Tatabánya, Győr, Székesfehérvár, Veszprém térséghez is fel tudjon nőni. Szerintem mára elmondhatjuk, hogy a tőkevonzó képesség, a beruházások, a gazdasági működés színvonala szempontjából a keleti országrész abszolút az északnyugati országrész mellé erősödött. Ebben Nyíregyházának hatalmas szerepe van, ahol az ipari parki fejlesztésekre a kormány eddig 192 milliárd forintnyi forrást hagyott jóvá. Ekkora összeget fordíthattak itt az infrastruktúra, a közüzemek, a víz- és gázhálózat, az áramellátás fejlesztésére, új utak építésére. A kormány pedig azért hagyhatta jóvá ezt a hatalmas összeget jó szívvel még az ilyen nehéz körülmények között is, mert mintegy 880 milliárd forintnyi beruházás érkezik az ipari parkba Nyíregyházán. Ezres nagyságrendben teremt ez munkahelyeket, és helyezi egy egészen más polcra a várost gazdasági szempontból. A számok azt is mutatják, hogy a vármegyében a 2010-es kormányváltás idején 17 százalékos volt a munkanélküliség, ez mára a felére csökkent. Ez még mindig az országos átlag fölött van, viszont most egy erőforrás abból a szempontból, hogy a vállalatok sokkal inkább az olyan térségek felé fordulnak a beruházásaikkal, ahol még van munkaerő. 

A vármegyeszékhely helyzete mennyire fokozhatja a lendületet? 
Ha visszatekintek az elmúlt majdnem tíz évre, amióta külgazdasággal és külügyekkel foglalkozom, Nyíregyházán 18 már végrehajtott, nagy munkahelyteremtő beruházáshoz adott a kormány támogatást, ezek 560 milliárd forintos értéket képviselnek összességében, és 5500 új munkahelyet hoztak létre. Nyíregyháza felkerült a nemzetközi befektetői térképre, világszinten jegyzett vállalatok bővítik és helyezik ide a gyáraikat, termelési kapacitásaikat. Ezt követni fogja az infrastruktúra, az oktatási rendszer, a szolgáltatások fejlődése. Hadd mondjam el, hogy én Győrben nevelkedtem, és én közvetlenül átéltem azt, hogy az Audi megtelepedése miként helyezte egy teljesen új dimenzióba Győr városát. Szerintem a debreceniek is hosszasan mesélhetnének arról, hogy a város vonzereje mekkorát ugrott a BMW-vel, a miskolciak arról, hogy mit hozott nekik a Bosch, s azóta milyen változások történtek. Nyíregyháza mint az ország hetedik legnagyobb városa is szintet lépett, felkerült a nemzetközi gazdasági térképre, és sokkal több, beruházási helyszínt kereső vállalat célkeresztjébe került. Ennek kiaknázására dr. Kovács Ferenc polgármester úr rendkívül tudatos és felelősségteljes városfejlesztési politikát folytat, ügyelve a szinkronra az infrastruktúra, a közlekedés, az egészségügy, az oktatás rendszerében. 
Egy ilyen összetett fejlesztési programban a szakmai szempontok mellett a személyes kapcsolat, a lobbierő, a partnerség szintje is fontos tényező. Nyíregyháza ebből a szempontból is sok elismerést kapott. 
Egészen biztosan nem tudtunk volna ilyen mennyiségű beruházást idehozni, nem tudtunk volna ilyen fejlesztéseket előidézni itt Nyíregyházán, hogyha az önkormányzat és a kormány két külön irányba húzta volna a szekeret. A város elmúlt évekbeli fejlődésének egyik titka az, hogy itt folyamatosan olyan polgármester volt hivatalban, akinek a nyíregyházi emberek érdekképviselete a legfontosabb, és ezt keményen és folyamatosan érvényesítette a kormánnyal folytatott együttműködésben. Ahol olyan polgármester került egy város élére, akinek a helyben lakó emberek érdekei helyett csak az lebegett a szeme előtt, hogy a kormánnyal politikai csatát vívjon, és ebben találta meg a saját életének is az értelmét, akkor ott nagyon nehéz fejlődésről beszélni. Érdemes megnézni azokat a városokat az országban, ahol a polgármesterek a saját politikai egójuk kielégítésére fordították az időt, energiát, hogyan rekedtek meg a fejlődésben, hogyan hullott rövid időn belül darabjaira az ellenzéki összefogás, és vált működésképtelenné az önkormányzat. Az a nyíregyházi lakos, aki reálisan mérlegeli a város fejlődését, sorra veszi az eredményeket a közlekedési és sportinfrastruktúrától kezdve az ipari parkon át az állatparkig, be fogja látni, hogyan szolgálja az érdekeiket ennek a fejlesztésnek a folytatása, folyamatossága. Azt tudom mondani, dr. Kovács Ferenc nagyon komoly munkát végzett ennek a városnak az élén, ez a város fantasztikus fejlődésen ment keresztül, nem emlékeztet a 10-15 évvel ezelőtti önmagára. Ma már Nyíregyháza európai mércével mérve is egy vonzó célpont, nemcsak a beruházók, hanem a turisták számára is, itthon és külföldön egyaránt.