Interjú Sebestyén Mártával

2019.08.25. 11:30

Szárnyalt a Kossuth-díjas művésznő lelke a szabolcs-szatmár-beregi templomokban

Sebestyén Márta is részt vett az édesanyjával a Kodály Társaság megyei tagcsoportjának kirándulásán.

Megyénkben vendégeskedett a közelmúltban Sebestyén Márta Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar népdalénekes, előadóművész és az édesanyja, Sebestyénné Farkas Ilona karvezető, Kodály Zoltán utolsó tanítványainak egyike, a hazai zenepedagógia egyik ikonikus alakja. A Magyar Kodály Társaság tagjaiként érkeztek Nyíregyházára, ahol részt vettek a Cantemus Kórus egyik próbáján és hangversenyén, valamint ott voltak a Kodály Társaság megyei tagcsoportjának a szatmári templomokat felkereső kirándulásán is. A Cantemus Kórus hangversenye után nyilatkozott szerkesztőségünknek Sebestyén Márta.

Sebestyén Márta és az édesanyja, Sebestyénné Farkas Ilona a Kodály-iskolában | Fotó: M. Magyar László

 

Miért érezte fontosnak, hogy részt vegyen a Magyar Kodály Társaság megyénkbeli rendezvényén?

Édesanyám a Magyar Kodály Társaság elnökségi tagja, s egyébként is Kodály Zoltán bűvöletében nőttem fel, mindennapi téma volt otthon Kodály Zoltán. A Kodály Társaság eseményeit figyelemmel kísérem, s ha tehetem, személyesen is részt veszek azokon. Úgy voltam vele, szívesen eljövök Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe is, mert az utazás feltöltődést jelent, újabb és újabb impulzusok érnek, sok kedves embert ismerhetek meg, s mindez nagyon fontos még egy olyan utazó művésznek is, mint amilyen én vagyok. Szabó Dénessel és kórusával utoljára tavasszal a Budapesti Fesztiválzenekar külföldi turnéin találkoztam. Nagyon vártam már, hogy a tavaszi szép élmények után ismét találkozhassam velük, valamint civilként élvezhessem a kirándulás gazdag és tartalmas programját.

Mit jelent önnek Nyíregyháza és a megye?

Nyíregyházán már gyermekkoromban is sokat vendégeskedtem, az anyai nagyszüleim ugyanis itt voltak tanítók, a tanítóképző főiskoláról mentek nyugdíjba. A nagypapámnak, Farkas Istvánnak még emléktáblát is állítottak. Az emléktábla avatására Jánosi Zoltán rektor meghívott bennünket is. A megemlékezésen ott voltak az utolsó osztályának egykori diákjai is, az a sok idős férfi gyönyörűen énekelt. Emlékszem, sokat meséltek nagypapámról, s én nagyon büszke voltam. A nagyszüleim az Arany János utcában laktak, s természetesen a sóstói kirándulások sosem maradtak el. Bár sok-sok év eltelt azóta, de valahányszor Nyíregyházára jövök, melegebb érzések fognak el. S az, hogy itt a megyében mennyi csoda van, az hihetetlen. Mikor fellépésre jövök, nincs időm az értékek felfedezésére. Most, hogy civilként érkezhettem, s kimondottan a templomok megnézésére szépen felépített program várt reánk, ez számomra ajándék volt.

A sok szép élmény közül melyiket emelné ki?

Azt hittem, hogy az élményt nem lehet már fokozni, de dr. Sipos László erre mindig rácáfolt, ő vezetett ugyanis bennünket. Nagyon nagy tudású ember, ugyanakkor úgy tud beszélni, hogy egy percig nem unalmas. Ittuk a szavait, s közben azon merengtünk, hogy ennek a régiónak miért nincs vajon nagyobb hírverése. Valahogy sokkal jobban kellene propagálni ezeket az értékeket. Bár rossz utakon zötykölődtünk, de kárpótoltak bennünket a csodák, amelyekre sokkal jobban oda kellene figyelni. Sok szép kulturális eseményt is lehetne felfűzni ezekre a templomokra. Az embernek a lelke szárnyalt a templomokban.

A megyében láthatjuk-e koncerten mostanában?

Őszintén szólva ez csak annak a kérdése, hogy valaki meghívjon. Nyilván ehhez bensőséges, ünnepi hangulat kell, a nagy nyári fesztiválok engem nem érdekelnek. A nyári fesztiválokon sem mint befogadó, sem mint fellépő nem szeretnék lenni. Abban biztos vagyok, hogy nagyon sok embernek van igénye a nagy nyári hejehujázások közepette is bensőséges élményre.

Hogy tetszett a művésznőnek a Cantemus Kórus koncertje?

Csodálója vagyok mindannak, amit Szabó Dénes művel. Hogyha annak idején ő ezt nem vállalja fel, ha nincs egy csomó véletlen sorsszerű az életében, most mennyivel szegényebb lenne ez az ország! Csodálatos, hogy felvette ezt a kesztyűt, beletanult a Kodály-módszerbe, s oly csodálatosan ért hozzá… Elég egy szemöldökrántás, egy kacsintás, egy huncut kifejezés, és ezek a lányok olvadoznak, a tenyeréből esznek, repülnek és mindenre hajlandóak és képesek. Ezt máshogy nem lehet csinálni, csak hatalmas szívvel és lélekkel, óriási elkötelezettséggel.

M. Magyar László

Ezek is érdekelhetik