4 for dance

2021.05.14. 11:30

Továbbra is megvan bennük a tűz

A 4 for Dance tagjai alig várják, hogy újra színpadra állhassanak.

SZA

– Sokan meglepődnek, amikor azt mondom, hogy a pandémia miatti korlátozások a mi életünkben pozitív változásokat hoztak, nem pedig negatívakat – így fogalmazott lapunknak Illés Dániel, a nyíregyházi 4 for Dance táncegyüttes tagja, és hozzátette: a teljes leállás alatti időszak azt adta meg nekik, aminek korábban sokszor híján voltak: az időt.

Kihasználták a karantént

– Az elmúlt évtizedekben az életünk a próbákról, az előadásokról, az utazásokról szólt, és bizony, nem töltöttünk annyi időt a családunkkal, a szeretteinkkel, mint amennyit szerettünk volna. A karanténidőszakban viszont sokat kirándultunk, sétáltunk, játszótérre jártunk a gyerekekkel: maximálisan kihasználtuk, hogy sehová sem kell rohanni. A magánéletünk szempontjából tehát csak pozitívumai voltak a mögöttünk lévő több mint egy évnek, és bár fellépéseink nem voltak, a szakmai dolgainkkal sem vagyunk elégedetlenek – annak ellenére, hogy voltak kisebb-­nagyobb hullámvölgyeink.

Az alapfokú művészeti iskolánkban is át kellett állni a digitális oktatásra, és bár féltünk attól, hogy lehet-e táncot eredményesen, hatékonyan tanítani online módon, szerencsére a diákok nagyon jól teljesítettek. Videókat készítettünk, folyamatosan küldtük a gyerekeknek a tananyagot, és ez az időszak jó volt arra, hogy kijavítsuk a hibáikat, tökéletesítsük a mozdulataikat.

– Maga az együttes lassan állt le: amíg lehetett, próbáltunk, és az új műsorunk koreográfiáján dolgoztunk, s közben készültek az új fellépőruháink is. Sikerült a karantén alatt is megtalálni a motivációt: a lehető legjobb formában akartunk lenni azért, hogy bármikor is következik be a nyitás, mi készen álljunk.

– Mind a négyen sportoltunk, ki-ki biciklizett, futott, crossfitezett, egyrészt, hogy karbantartsuk magunkat, másrészt, hogy levezessük a fölösleges energiáinkat, mert a mozgásigényünk természetesen nem lett kevesebb. Voltak lelkileg megterhelőbb szakaszok ebben a több mint egy évben, és azt mondhatom, hogy ebből a szempontból a lehető legjobbkor kaptuk meg az Emberi Erőforrások miniszterének oklevelét, mert megerősített bennünket abban, hogy a munkánkra szükség van, s hogy a teljesítményünk elismerésre méltó.

Tartották egymásban a lelket

– A díjátadást, bár szűk körű volt, a városvezetés nagyon komolyan vette, olyan érzés volt, mintha több százan lennének ott velünk. Elmondhatatlanul jólesett a rengeteg gratuláló üzenet és telefon, a felénk áradó szeretet ereje meghatott bennünket – mesélte Dani, és hozzátette: a nehezebb időszakokban egymásban tartották a lelket. – Amikor a próbáink lettek volna, sokszor összefutottunk az irodában anélkül, hogy előre megbeszéltük volna: egyszerűen éreztük, hogy nekünk akkor együtt kell lennünk. Ahogy annak idején a Csillag születik című tehetségkutató műsorban, most is az volt a célunk, hogy hétről hétre „továbbjussunk”, ezért kitűztünk újabb és újabb célokat, amiken dolgozhattunk. Otthon is sokat gyakoroltunk, így a tánc a járvány alatt is a mindennapjaink része volt, és bízunk benne, hogy még sokáig az lesz.

– Mind a négyünknek – Dani mellett az együttes tagja Bárány Kristóf, Gál Sándor és Enyedi Péter, a szerk. – hiányoztak a próbák, a fellépések, a közönség, és az a kérdés, ami még ennyi év után is felmerül bennünk: tudunk-e folyamatosan fejlődni s jól teljesíteni?

– Szerencsére ugyanolyan lelkesedéssel dolgozunk most is, mint amikor 16 évvel ezelőtt megalakítottuk az együttest, az üres teremben olyan lendülettel próbálunk, mintha ezren néznének bennünket. Továbbra is megvan bennünk a tűz, ezt pedig még hosszú időn át szeretnénk megmutatni a közönségnek – nagy öröm, hogy már érkeznek a felkérések, lassan újra lehet kulturális programokat szervezni. Harminc éve vagyunk barátok, rengeteg problémát oldottunk már meg közösen, és ez olyan erő, ami a színpadon is megmutatkozik. A közöttünk lévő kohéziót nem csak a barátságunk jelenti: bennünket a tánc szeretete is összeköt.

Ezek is érdekelhetik