Elénekelhette költő édesapja verseit

Különleges metamorfózis, amikor egy vers zenei alakot ölt, s már dalként is élhet tovább. Ennél már csak az fantasztikusabb, amikor a megzenésített verset a megszülőjének, a költőnek egy közeli hozzátartozója adhatja elő közönség előtt. A közelmúltban épp egy ilyen különleges egybeesés történt. Az érintett lírikus Szabolcs-Szatmár-Bereg megye szülötte, akiről méltatlanul kevés szó esett az elmúlt időszakban.

A Nagykállóban született, de a gyermekkorától Nyíregyházához kötődő Bory Zsolt költőt – merthogy róla van szó – nemcsak versei után, de pedagógusként is sokan ismerhették Sárospataktól Nyírpazonyig. Mindemellett egy évtizeden át a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár munkatársaként népszerűsítette az irodalmat. Hol is ápolhatnák emlékét nagyobb hűséggel, mint a Nyírségben – amiről azt írta: „...ebben a tájban nevelgetek lombot” – és az intézményben, ahol a kevés szavú, de színes képzeletű, tehetséges alkotó egykor dolgozott. Születésének 100. évfordulóján a Móricz Zsigmond Olvasókör szervezett a tiszteletére emlékműsort.

Költészet és zene

Ennek volt köszönhető, hogy az AdHoc Team énekeseként leánya, Bory Beáta elénekelhetett néhányat édesapja – immár zenei köntösbe bújtatott – versei közül, melyeket a VIDOR Fesztiválon és a tokaji térzeneprogram keretében is bemutattak. A Mester Tamás alapította ősformáció, de főleg az abból kinövő jelenlegi állandó csapat egyébként is főképpen a költészetből merít ihletet, és ez adja a zenekarnak azt a vonzerejét, ami miatt más formációkból is szívesen csatlakoztak hozzá zenészek. Mint például Balázsi Gyula, a Dongó zenekar vezetője, aki – mint lapunknak elmondta – a másféle inspirációkért vállal közös fellépéseket a sajátjától eltérő összetételű együttesekkel.

– Engem, a könnyűzene világából érkezőt a zenekarra jellemző népzenei vonulat is vonzott, és arra ösztönöz, hogy másképpen komponáljak. Ahogy az is, milyen szöveghez kell dallamot írni.

Márpedig a legújabb felkérést az utóbbi miatt is izgalmasnak találta.

– Édesapám harmadik, immár posztumusz megjelent, Négyszemközt című verseskötetét én adattam ki 2003-ban. Ezért is nagyon közel áll a szívemhez. Azzal mutattam meg a fiúknak, hogy lapozgassák, hátha valamelyik megindítja a fantáziájukat. Némelyik könnyen utat talált hozzájuk, így összesen 8 jól sikerült mű született igen rövid idő alatt – tudtuk meg Bory Beátától.

– Én magam két verset dolgoztam föl, szerzőtársam, Romanovits István pedig hármat. Ő a tőle megszokott módon a népzene felől közelített – bár egy sérülés miatt előadni már nem tudta a dalait –, én pedig a könnyűzenei megoldásokkal operáltam, ami már önmagában garantálta a változatosságot. Érdekes, hogy a Szeretők című költemény mindkettőnknek megtetszett, és két különböző szám született belőle – vette vissza a szót Balázsi Gyula.

Látomásos zeneszerzés

– És mindkettő remekül sikerült – erősítette meg Beáta –, pedig édesapám versei nem mindig adják könnyen magukat – fordult oda a lelkesen bólogató zenésztárshoz. – Igen, én is találkoztam ilyennel. A címe Ribonukleinsav. (A szerk.: ezt a költeményét dr. Béres Józsefnek ajánlotta Bory Zsolt.) Vegyész vagyok, de mindjárt át is ugrottam, még nem sejtve, hogy Romanovits Pistának velem ellentétben megakad rajta a szeme. Elénekelni viszont mégis nekem kell, talán mert vegyészként én legalább ki tudom a szót mondani.

– De a tréfát félretéve, két vers gyorsan megérintett. Az egyik sorait olvasva – „volt úgy, hogy a sötétben ott ültem esti órán, az arcod nem derengett, nem nézett biztatón rám...” – megjelent előttem a költő cigarettafüstbe burkolózó alakja, amint nézi a hölgyét, akihez a vers íródott. A hölgy meg is mozdul, és egy keringő dallamára táncolni kezd. Ez a dallam talált meg engem – idézte fel a pillanatot a zeneszerző.

A látomás csak annyiban „hibázik”, hogy Bory Zsolt akkor már nem dohányzott, a múzeumra hagyott hagyatékában még a Tamási Árontól kapott szivar is megmaradt, nem pöfékelte el, eltette emlékbe.

Egyébként költészetére először a Mélyhegedű című kötet megjelenésekor talált rá a muzsika, a szintén dongós Bálint Pál zenésítette meg belőle a címadó költeményt. Később a Hegedű című ­versben a Hangraforgó együttes látott fantáziát, lemezének is a Szúnyoghegedű címet adta, derült ki a beszélgetés során.

Mellbevágó volt hallani

– A dalok hallatán önkéntelenül eleredt a könnyem. Mellbevágó volt így hallani a verseket. Egészen más dimenzióba kerültek, és mintha énekelve a mondanivaló is jobban átjött volna. A könyvtár emlékműsorán viszont a produkció érdekében már muszáj volt függetlenítenem magamat az érzelmektől – vallotta meg Beáta, elmondva, hogy a zeneiség nem állt távol az édesapjától.

– Kosztolányi Dezső volt az egyik példaképe, ami sokat elmond. Amikor apa verset írt, nekem az elsők között mutatta meg. A kritikus észrevételekre először megsértődött, de néhány nap múlva gyermeki kíváncsisággal hozta a változtatásokat. Egykori pedagógusként kórust vezetett, engem is gyakran tanítgatott népdalokra, máig őrzöm a vezénylőpálcáját. Bizonyára neki is tetszenének a dalok, szerintem méltók a költészetéhez.