A vámosatyai vár a beregi várak sorában

Megbízható adat a tatárjárás előtti kővárakra Kárpátalja területén nincs. Minden várépítési korszakra jó példát találunk a helyi várak és romok között. A mocsaras környezetéből alig kiemelkedő dombhátra Büdy Mihály és fia által a XVI. század derekán építtetett vár sem méretében, sem védművei tekintetében nem maradt el a térségben lévő kisebbekétől. Nyilván nem hasonlítható a nagy várakhoz, így Munkács vagy Ungvár váraihoz.

Ám például Kovászó várának a központi és legrégibb része is csak a 12 méter magas, kerek harangtorony volt, ami az építmény délnyugati sarkán helyezkedett el. Az erődítés ehhez épült ki háromszög alakban, valamivel alacsonyabb, 9 méter körüli falakkal. Északról sziklafal védte, míg a többi oldalról négy árok övezte a várat, ez jelentette a védelmet.

A szerednyei vár romos állapotában is megőrizte régi jellegét. Szerednye Ungvár és Munkács között félúton fekszik. A várat valószínűleg a templomos lovagrend építtette a XIII. század elején; 1526-ban a Dobó család birtoka volt, itt halt meg Dobó István, Eger hős védője. Az egyetlen lakótorony védelmét sáncerődítéssel tették védhetővé, ennek a mérete sem haladja meg a Büdy-vár méretét. A XVII. században fontos szerepet töltött be az Ungvárt Lemberggel összekötő kereskedelmi út védelmében. Később elvesztette jelentőségét, építményei a Rákóczi-szabadságharc után romlásnak indultak, újjáépítésükre már nem került sor.

A Latorca völgyében, Munkácstól tíz kilométerre északkeletre a Beregszentmiklósi várkastély, mely egykor jelentős erődítménye volt a Huszt–Szentmiklós–Ungvár védelmi vonalnak. Kelet felől a Latorca képezte természetes védelmét, a többi oldalról földtöltéssel és árokkal volt megerősítve. Beregszentmiklós várkastélyának mérete is csupán negyvenszer húsz méter, és csak sáncokkal tették védhetővé a lakócélokat szolgáló épületet.

A környéken a legerősebbnek tartott várdai (Kisvárda) vár bár nem Bereg vármegyei, hanem szabolcsi volt, a XVI. században hasonló méreteket mutatott, mint a Büdy-vár, és úgyszintén mocsár vette körül. A várat 1465-ben kezdték el építeni az agyagos talaj felhasználásával készített, kiégetett téglából, mivel követ csak nagyon messziről tudtam volna hozni. A belső lakótömböt egy facölöpökből álló külsővár védte, melyben a helyőrséget, az istállókat és a raktárakat helyezték el. Az egész várat mély vizesárok és mocsaras terep oltalmazta a váratlan lerohanástól. Jelentős hadi szerepe földrajzi helyzetéből eredt, mint a Büdy-várnak, mivel mindkettő a királyi Magyarország és a török árnyékában függetlenné váló Erdélyi fejedelemség közötti ütközőzónában volt. A török megjelenését követően Nicolo Angelini olasz várépítő mérnök tervei alapján vált komolyabb építménnyé, mint a török hadjáratok elleni védővonal része. Bereget nem érintették a török hadjáratok. A békésebb évszázadokban a Büdy-várhoz hasonlóan a környékbeli lakosság szekérszámra hordta el értékes téglaanyagát, ám 1828-ban a vármegyei hatóságok ezt megtiltották.

A XVI. századi magyar várépítészetben az egyetlen, falakon kívüli védmű, amely minden erősségnél megtalálható: a várárok, amit a rendelkezésre álló munkaerő függvényében igyekeztek minél szélesebbre ásni. Ilyen várárok Beregben egyedül a Büdy-vár romjai körül maradt meg épségben. 
- Szabó József János hadtörténész -