Évtizedeken át lubickolt a művelődés szervezésében

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy művelődésiház-igazgató Nyíregyházán. Mi az, hogy volt?! Van, hál’ istennek! Sőt, idén áprilisban lesz 77, ami ugyebár meseszám. A nyugdíjaséveit is aktívan élő Jámbor Istvánról van szó, aki 1982-től közel három mesés évtizeden át állt az Alvégesi Művelődési Ház élén fáradhatatlan, ötletdús szervezőmunkájával fölpezsdítve a Honvéd utcai ház vonzáskörzetében élő, zömmel fiatal családok, no meg az idősek közösségi életét. 

Jámbor István 1946. április 26-án született Nyírjákón. Édesapja gazdálkodott, édesanyja pedig a fiú és négy leány testvére felnevelését vállalta magára. Miután megházasodott, nyelvtanár feleségétől két gyermekük született: Csilla pszichológus, Krisztián zeneművész lett, Németországban dolgozik.

Mozitól az Alvégig 

A nyíregyházi Széchenyi István Közgazdasági Technikum pénzügyi tagozatán érettségizett 1964-ben, majd mozihálózat-üzemeltetői felsőfokú szakmai képesítést szerzett. A Bessenyei György Tanárképző Főiskola népművelés–földrajz szakán 1981-ben diplomázott, de a folyamatos tanulás az élete része lett. Mint mondja, jelentős időszak volt az életében a mozik felügyelete s a közönségszervezés. Az Alvégesi Művelődési Ház igazgatójává 1982-ben nevezték ki. Sokéves sikeres munkájára felfigyelve a megyeszékhelyi lakókörzeti művelődési házak igazgatójává választották. Elégedetten idézi fel, hogy viszonylag rövid idő alatt sikerült megteremtenie az új intézményhálózat jogi, működési feltételeit. Úgy vitték sikerre több lakókörzetben is a közönségszervező munkát, hogy létszám­emelésre nem volt szükség.

A művházak menedzsere 

– Manapság is sokan panaszkodnak, hogy nehéz a kulturális tevékenységet piaci alapon jól működtetni – tér rá vesszőparipájára Jámbor István. – Könnyű úgy szervezni, ha minden anyagi feltétel adott. Az igazi szakember ott méretik meg, amikor a nehéz körülmények ellenére nem csupán talpon marad a kultúra hajléka, hanem fejlődik is. 

– Ezt akkoriban fényesen igazolta, hogy a művelődési ház bevétele lényegesen nagyobb volt, mint a többi hasonló közművelődési intézményé. A pluszbevételt visszaforgatták az alaptevékenységre és a műszaki fejlesztésre – emlékszik vissza a kultúraszervezőként töltött aktív időkre az egykor igazi menedzserként működő igazgató. 

Jámbor István szabadidejében utazni, de utaztatni is szeretett. A kollégáiból, barátaiból, mozgékony nyugdíjasokból verbuválódott közösségekkel bejárták az országot s a Kárpát-medence magyar szívet melengető tájait. Az utazás szeretete maradt, ám azt lassacskán egy másik „szerelem”, a nyíregyházi családi házuk kertjében díszlő gyümölcsfák ápolása egészítette ki. Zamatos termésükből bőven jut a család asztalára, de a fölöslegből a nagy műgonddal lepárolt finom lélekmelegítőivel közeli barátainak tud kedveskedni István gazda.