Mozgalmasnak ígérkezik az új esztendő

Még szinte fülünkben a szilveszter éjjelén elénekelt Himnusz, még szinte halljuk a pezsgőspoharak csendülését, azonban ha akarjuk, ha nem, már 2024-et mutat a naptár. 
Új tervek, új feladatok, új célkitűzések várnak mindenkire, így a Nyíregyházi Cantemus Kórusra is. Szabó Dénes Kossuth-díjas karnaggyal, a kóruscsalád igazgatójával beszélgettünk arról, lehet-e már tudni, milyen feladatok várnak ebben az évben az énekkarokra.

Egyedülálló sorozat 

– Természetesen már ismerjük az előttünk álló 2024-es esztendő legfontosabb feladatait, hiszen fontos előreterveznünk. Az egyértelműen látszik, hogy az első hat hónapban jó sok munkánk lesz, aztán azt is tudjuk, hogy az idén is megrendezzük a Cantemus Nemzetközi Kórusfesztivált. A fesztivál miatt mi kevesebbet fogunk külföldre menni, de feltehetően sokan fognak külföldről idejönni. A kihívás nagy, és megpróbálunk megfelelni neki – kezdte tájékoztatását a karnagy. 

– A menetrend úgy néz ki, hogy egyrészt mi is szervezünk magunknak hangversenyeket. Nagyon egyedülálló, nagyon unikális, hogy egy énekkar Magyarországon bérleti sorozatot tud indítani. S öröm, hogy van közönségünk, vannak bérleteseink, akik kórusbérletet vásárolnak maguknak. Nem nagyon van erre példa, csodaszámba megy hazánkban. A nyíregyházi lakosok is részesei lehetnek ennek a csodának, csak jönniük kell, és akkor csinálhatjuk együtt a csodát. Így elérhetjük azt, hogy a pestiek nem azt mondják majd, hogy lemennek Nyíregyházára, hanem hogy felmennek Nyíregyházára, hiszen itt nálunk van ilyen egyedülálló koncertlehetőség – magyarázta Szabó Dénes.

Európa, Tajvan, Kína 

– A saját bérleti sorozatunk mellé párosulnak azok a meghívások, amelyek tulajdonképpen visszautasíthatatlanok. Ilyen például márciusban a Fesztivál Zenekar meghívása egy nemzetközi turnéra, Bach Máté passióját szeretnék bemutatni, s közreműködőnek felkérték a vegyes kart és a gyermekkart is. A koncertkörút érinti többek között Amszterdamot, Brüsszelt, illetve Budapesten a Művészetek Palotájában is lesz egy hangverseny. 

– Bár készülünk az augusztusi fesztiválra, azért izgalmasnak ígérkezik a nyár is, hiszen a határidős naptáramban látok egy hosszabb tajvani utazást a vegyes kar számára; a gyermekkarra hongkongi utazás vár, sőt Kínából is érkezett meghívás. Az ősz még nem kristályosodott ki, az biztos, hogy folytatódik majd a saját bérleti sorozatunk, s ahhoz jönnek még meghívások, majd a 2023-as évhez hasonlóan decemberben jönnek majd az adventi és a karácsonyi koncertek.

Már túl vannak a félelmen 

Két évvel ezelőtt a koronavírus-járvány miatt nem jöttek a nemzetközi fesztiválra énekkarok Ázsiából, se Japánból, se Kínából. Várható-e, hogy az idén elutaznak Nyíregyházára? – kérdeztük a kórusintézmény igazgatójától. 

– Igen, úgy látom, a távol-keleti országok már túl vannak a pandémia iránti félelmen. Tavaly egyébként hívtak bennünket Kínába, de kiderült, nagyon szigorúak még a szabályok. Kínából engedtek ki embereket, de nemigen engedtek be külföldieket. Olyan szigorú volt a szabályzat, amit nem lehetett megkockáztatni. Csak mondok egy példát: ha az énekkar egy tagja covidos lesz, abban a pillanatban az egész énekkart két hétre bezárják. Egy kéthetes turné során ez lehetetlen helyzetet teremtene, hiszen az összes időt vesztegzár alatt kellene tölteni. 

– Kedves barátom, a Kossuth-díjas Onczay Csaba is így járt, elment Japánba előadást tartani, valaki covidos lett, s a koncertkörút nagy részét egy szállodai szobában bezárva kellett eltöltenie. Reméljük, Távol-Keletről már mernek jönni, mi pedig már nem félünk, hiszen van nekünk egy Nobel-díjas Covid-elhárítónk, Karikó Katalin, akire nagyon büszkék vagyunk; nyugodtan jöhetnek hozzánk a vendég énekkarok. 

Várható valamilyen újítás a kórusfesztiválon? 

– Ez a kérdés még nem vetődött fel közöttünk. A kórusfesztiválok eddigi menetrendjén nem változtatunk, de minden évben volt valamilyen apró változtatás, valami újat mindig kipróbálunk, s ezekből a tapasztalatokból fogjuk összeállítani az idei nemzetközi kórusfesztivál programját.

„Kihelyezett tagozat” Pesten 

Egyedülálló Cantemus-sajátosságnak nevezhetjük az egész világon, hogy a Pro Musica Leánykarnak nemcsak Nyíregyházán vannak próbái, hanem Budapesten is. A fővárosban tanuló vagy már dolgozó „Pro Musicá-s” leányok is járhatnak próbára, ugyanazokat a műveket tanulják Márkus István vezetésével, mint Nyíregyházán Szabó Dénes karnaggyal. Ráadásul a budapesti próbák nem öncélúak, akik azokon részt vesznek, felléphetnek a Pro Musica Leánykar különböző szereplésein is. Hogy született meg ennek a „kihelyezett tagozatnak” az ötlete? – hangzott el egy újabb kérdés. 

– Tulajdonképpen úgy született meg ennek a gondolata, mint ahogy a Pro Musica Leánykar is megszületett. Mint ismert, a nyíregyházi Kodály-iskolából kikerült lányokban nagyon mélyen élt az éneklés vágya. Újra és újra felvetették, hogy szeretnének visszajárni. Én erre mindig azt válaszoltam, hogy a középiskolákban működnek énekkarok jó szakemberek vezetésével, nem akarok a konkurenciájuk lenni. Ez nem nyugtatta meg őket, s akik nem énekeltek sehol, követelték a folytatást, így született meg 1986-ban a Pro Musica Leánykar, s rögtön a születése évében egy hónapos felkészülés után megnyerte Debrecenben a Bartók-kórusversenyt. S akkor a lányok bejelentették, már nem mennek sehová, együtt maradnak, az én dolgom csak annyi, hogy tanítsam őket. Így történt, s így van azóta is – emlékezett vissza a kezdetekre Szabó Dénes. 

– A legkiválóbb nyíregyházi diákok igyekeznek a fővárosban tanulni tovább, azonban ott is hiányzott nekik az éneklés. Így vetődött fel annak gondolata, hogy Budapesten is kellene kóruspróbát tartani. Egy kicsit elgondolkoztam azon, vajon én mennyire tudnám megcsinálni az ingázást Nyíregyháza és a főváros között hetente két alkalommal, aztán beláttam, hogy nekem ez már nem megy. 

– Kerestünk egy budapesti karnagyot, s Márkus István személyében immár egy nagyon rátermett, felkészült, a lányok által szeretett karnagy dolgozik velük. Számunkra ez nagyon nagy segítség, mert amikor Pestre megyünk, azonnal megduplázódik az énekkar létszáma, hiszen a pestiek is csatlakoznak hozzánk. Ha új művet tanulunk, akkor azt is megtanítja Márkus István Pesten, ha meg a repertoár régi darabjait vesszük elő, örömmel énekelnek, hiszen azokat is jól ismerik a lányok.

Már mások is utánozzák 

– Meg kell jegyeznem azonban, hogy ez a kezdeményezés nem egyedülálló, mert már leutánozták. Tudok róla, hogy más vidéki énekkar is próbálkozik azzal, hogy pesti kihelyezett tagozata legyen. Összességében azt mondhatom, hogy végül sikeres lett ez a kényszer szülte kezdeményezésünk. S amikor majd Budapest jön fel Nyíregyházára, mi pedig leutazunk a „nyolckerbe”, akkor mondhatjuk, hogy itt van már a Kánaán.