Szpari-játékos a válogatottmérkőzésen

Az 1998-as Magyarország–Litvánia felnőtt­válogatott-mérkőzést követően 2002. április 17-én újra válogatottmérkőzésnek adott otthont a Városi Stadion, a Róth Antal vezérelte olimpiai válogatottunk Fehéroroszországot fogadta tizennyolc évvel ezelőtt ezen a napon.

Az eseményt megelőző sajtótájékoztatón Bartha László, a Nyírsuli Kht. akkori ügyvezetője elmondta, hogy nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy a megújult intézmény ilyen rangos esemény rendezője lehet. Dajka László, a Nyírség-Spartacus egykori ügyvezetője arról beszélt, hogy a mérkőzés bevételét az ökölvívócsarnok felújítására fordítják majd.

Róth Antal szövetségi kapitány pedig felelevenítette, hogy 1977-ben ebben a stadionban léptek pályára huszonkétezer néző előtt a szovjet ifjúsági válogatott ellen, és a 0–0-s döntetlen azt jelentette, hogy bejutottak az UEFA tizenhatos döntőjébe.

A helyi média képviselőit azonban az érdekelte legjobban, hogy a keret egyetlen nyíregyházi tagja, Bardi Gábor pályára lép-e a mérkőzésen.

A szövetségi kapitány válaszában hangsúlyozta, hogy Gábor nem azért került a keretbe, mert hazai játékos, hanem azért, mert a teljesítményével rászolgált erre. Aztán még hozzátette, előre sohasem dönti el, hogy egy játékos mennyi időt tölt a pályán, de nagy valószínűséggel pályára fogja küldeni őt.

Gyulaházáról sokan érkeztek

Az egykori tudósítás szerint remek napsütéses idő várta a kilátogatókat, a kezdőrúgást pedig az olimpiai bronzérmes ökölvívó, Váradi János végezte el. Az első félidőben a fizikailag erősebb és gyorsabb fehéroroszok pontosabban, hatékonyabban játszottak és több lehetőséget is elpuskáztak. A vezetést mégis a magyarok szerezték meg, a 43. percben javunkra megítélt büntetőt Szabics értékesítette. Térfélcsere után a magyarok birtokolták többet a labdát, a fehéroroszok azonban egy szép akciót követően egyenlítettek.

– Már előtte is tagja voltam az utánpótlás-válogatottnak, aztán az egyik edzőtáborban kiszöktünk páran szórakozni. Természetesen lebuktunk, és az akkori szövetségi kapitány, Piski Elemér ki is tett a keretből. Miután váltás történt, és Róth Antal került a posztra, ő ismét bizalmat szavazott nekem.

Jól is ment nekem abban az időben, stabil kezdője voltam az NB II.-es Szparinak.

– Kis Károly vezetőedző bízott bennem, sok játéklehetőséget kaptam tőle – tekintett vissza Bardi Gábor.

– A mérkőzés hetében hétfőn találkozott a keret a Lugas Szállodában, az volt a főhadiszállásunk, én is beköltöztem arra a pár napra. A keret nagy részét ismertem, Szabics Imre, Torghelle Sándor és Szélesi Zoltán akkor már a felnőttek között is letette a névjegyét.

Óriási élmény volt ezekkel a srácokkal együtt lenni, együtt edzeni – mondta Gábor.

– Az eseményt jelentős médiaérdeklődés kísérte, a legtöbb interjút Szabics Imre adta, de mint helyi kötődésű játékos engem is sokan kerestek.

– A mérkőzést felfokozott várakozás előzte meg, szülőfalumból, Gyulaházáról buszokkal, kocsikkal rengetegen érkeztek. Róth Antal az első félidő végén szólt, hogy menjek el melegíteni, mert a második félidőben bármikor beállhatok, ezért a szünetben már be sem mentem az öltözőbe a többiekkel – elevenítette fel a 18 évvel ezelőtti eseményeket Gábor.

A fehéroroszok egyenlítő találatát követően aztán Gábor is pályára lépett, a 62. percben váltotta Buzsáky Ákost.

– Mikor a 60. perc környékén pályára léptem, óriási ováció fogadott. Szavakba nem lehet foglalni azt az érzést, ami a hatalmába kerített akkor, az ilyen pillanatokért érdemes sportolni, focizni. Borzasztó kemények voltak a fehérorosz védők, kőkeményen harcoltam velük, de helyzetbe nem sikerült kerülnöm.

A mérkőzés végül 1–1-es döntetlennel ért véget. Bardi Gábor ezután még egyszer kapott meghívót az olimpiai válogatottba.

Nyolcszor műtötték

– Gyerek voltam még, így ­igazán fel sem tudtam fogni, hogy mekkora lehetőség kapujában állok. A mai eszemmel biztos vagyok benne, hogy sokkal jobban sáfárkodtam volna ezzel a lehetőséggel, aztán jöttek a sérülések is sorban, nyolcszor műtötték a térdemet pályafutásom alatt. Elsősorban azonban csak magamat okolhatom, hogy nem lett ebből szebb karrier, több válogatottság, de a sérülések is hátráltatták ezt.

Van azonban Gyulaházának ismét egy válogatott labdarúgója, a Debrecenben játszó Baráth Péter.

– Péter a Loki stabil kezdőjátékosa, és a 2019-es brazíliai U17-es világbajnokságon a csoportmérkőzések során az ausztrálok elleni 2–2-re végződő mérkőzésen válogatottunk első gólját szerezte.

– Remélem, hogy ő jobban megragadja a lehetőséget, mint én, és tehetségének megfelelő karriert fut majd be

BB

Labdarúgás: válogatottmérkőzés

Magyarország–Fehéroroszország

1–1 (1–0)

Városi Stadion, 2500 néző, v.: Altmayer (román) (Ortó, Szabó Zs.)

Magyarország: Szántai (Erdélyi a szünetben) – Szélesi (Szabó , 80.), Horváth (Czeglédi, 73.), Pusztai, Makrai (Nagy G., a szünetben) – Fehér, Buzsáky (Bardi 62.), Tóth, Németh (Károlyi a szünetben) – Torghelle (Halgas a szünetben), Szabics. Szövetségi kapitány: Róth Antal.

Gól: Szabics (43., 11-esből), illetve Beganszkíj (59.)

Sárga lap: Tóth (77.)

Szögletarány: 8-3 (3-2)

Róth Antal: – Hazai pályán szerettük volna irányítani a játékot és nyerni, de egyiket sem sikerült megvalósítani. A fizikailag jól felkészített fehéroroszok ellen hasznos volt a meccs.