Régi nyíregyházi csibészek - Szergyuk Dmitrij

A Szovjetunió felbomlása után döntött úgy Szergyuk Dmitrij, hogy Magyarországon próbál szerencsét, és itt építi tovább kézilabdás karrierjét. A nyíregyházi klub a balkezes jobbszélsőt már 1992-ben szerette volna soraiban tudni, de az akkori kenyéradója, a Zaporizhzya végül a Debrecennel kötött szerződést. Ezért Gyima – mert Magyarországon mindenki csak így hívta – végül 1993-ban került Nyíregyházára. Lapunk, a Kelet-Magyarország korabeli beszámolója szerint első nyíregyházi mérkőzését Solymáron játszotta. Az a meccs a csapat számára rosszul sült el, mivel 23-21-re kikaptak, Gyima azonban jól mutatkozott be, négy gólt szerzett. Szergyuk egészen 98’ tavaszáig játszott Nyíregyházán, ezalatt 105 találkozón erősítette a szabolcsi csapatot, és 489-szer rezgette meg nyíregyháziként az ellenfél hálóját.

- A Szovjetunió felbomlása után jött egy gazdasági válság, így az ukrán sportra nem jutott pénz, ezért nagyon sok sportoló hagyta el az országot. Az akkori egyesületemnek, a Zaporizhzy-nak a nyíregyháziak ajánlatot tettek, de a klubvezetés a Debrecent választotta, így egy évet ott játszottam. A nyíregyháziak azonban kitartó kérőnek bizonyultak, így egy debreceni év után hozzájuk kerültem. Szerettem Nyíregyházán játszani, mind a csapattársakkal, mind a klubvezetéssel, mind pedig a nézőkkel sikerült jó viszonyt kialakítanom. A klubnál töltött éveim alatt minden edzőmnek hálás vagyok, talán Pista bácsi (Szőke István, a szerk.) volt az, akivel a legjobb teljesítményt érte el mind a csapat, mind pedig én. Szinte az összes mérkőzésemre emlékszem azok közül, amiket ebben a klubban játszottam, de a legemlékezetesebb mind közül a veszprémiek 1997. novemberi legyőzése volt – nosztalgiázott az egykori balkezes szélső.

Tekerte, pörgette

Aki emlékszik Szergyuk technikájára, tudja, nem volt mindennapi. Felállt fal elleni támadásépítés végén gyakran kis szögből, páros lábról beugorva is szerzett gólt, ráadásul nem is akármilyen technikával: tekerve, pörgetve dobta el a labdát, a kézilabdaszleng szerint: cunderezett. – A technikám különbözött a magyarokétól, sok minden új volt a számukra, ahogy nekem is új volt a magyar kézilabda. A talajon megcsavart, megpörgetett dobás még viszonylag ismeretlen volt itt mindenkinek. Ezt a technikát én is sokat gyakoroltam az edzéseken. A magyar kapusok számára szokatlan dobásmód volt ez, ezért nem igazán voltak rá felkészülve, sokukat sokkolta, amikor így dobtam nekik gólt. Viszont voltak olyan hálóőrök, akik elkezdtek rám speciálisan készülni – emlékezett vissza Gyima.

Szergyuk a magyarországi évei után Csehországba, a Frydek-Mistek csapatához igazolt: bajnoki ezüstérmes lett, majd ott fejezte kézilabdás pályafutását. Ott azonban csak a profi karriernek lett vége, hiszen Gyima az Odessza csapatával rendszeres résztvevője a különböző Masters versenyeknek, legutóbb a tavaly nyári spanyolországi (Granollers) „öregfiúk” versenyen lépett pályára. – Nem tudok sport nélkül élni, ezért továbbra is mozgok és kézilabdázom. Ez fizikailag is karban tart, és lehetővé teszi, hogy találkozzak a különböző országok játékosaival – így Gyima, aki hálás, hogy egy nagyon jó sportcsaládja van. Felesége, Elena a Zaporizhzhya Állami Orvostudományi Egyetemen tanítja a gyógytornászokat, Danil fia pedig labdarúgóedző, gyerekekkel foglalkozik. Katerina lánya is sportol, szenvedélye a ritmikus sportgimnasztika. Szergyuk Dmitrij a Zaporizhzya Egyetemen tanít, a következő generáció edzőit képezi, ezzel párhuzamosan kutatásokat végez a testnevelés- és a sporttudomány területén.

Fotók: KM-archív