A minap leltározták az írókat

Nincs könnyű feladata annak, aki arról

szeretne írni, hogy hogyan jelent meg a

rendszerváltás a

művészetben. Egyre inkább

kezdtük ezt érezni, amikor kutakodni

próbáltunk a témában az

interneten. Sejtésünkben később

megerősített bennünket Vasy

Géza, a Magyar

Írószövetség elnöke

is, akihez egy, a napokban zajlott konferencia

kapcsán (ezt találtuk) jutottunk el.

- Március 6-án zajlott le, címe:

„Rendszerváltoztatás az irodalom

tükrében” volt. –

Úttörő jellegű volt a

rendezvényünk – mondta. – Ilyen

alapossággal

irodalomtörténeti

szempontból eddig még nem rendszerezte,

összegezte senki az elmúlt húsz

évet.

Gazdag anyag Hogy miért?

Vasy Géza szerint

régóta dúl a vita az

irodalomtörténészek

között, hogy feladata-e az irodalomnak

egyáltalán, hogy társadalmi

kérdésekkel foglalkozzon. Egyes

irányzatok le is minősítik a

„politizáló” irodalmat,

szerintük az esztétikum és a

közéletiség együttes

megjelenése elképzelhetetlen.

Vasy Gézáék ezt

másképp látják.

Szerintük mivel a magyar társadalom mindig

is tele volt válsággal, az irodalom

(gondoljunk Zrínyi

Miklósra, Kölcsey

Ferencre, Petőfi

Sándorra, Adyra)

mindig igyekezett a társadalmi

kérdésekre is választ keresni. A

konferencia az ő álláspontjukat

erősítette meg, hiszen a 14

előadás során nagyon gazdag anyag

hangzott el.

Az Írószövetség

elnöke szeretné, ha mindez kötetben is

megjelenne. És persze tervezik a

folytatást, hiszen a rendezvény

inkább csak

„letározásra” volt

elegendő.

Megszünt tabutémák Vasy

Géza kérésünkre

néhány nevet említ.

Elsőként Petri

Györgyét, Nagy

Gáspárét, akiknek

művei még a

rendszerváltás előtt

születtek, hivatalos lapokban, könyvekben

nem, csakis „föld alatti

publikációkban” voltak

olvashatók. Amikor húsz éve a

legismertebb tabutémák megszűntek,

sok költői mű került

napvilágra. Kezdve a Rákosi korszak

börtönlírájától

azokig, amelyekben az 56-os forradalom idején

történtek tükröződnek.

Később a 89-90-es békés

átmenetről is konkrét

látleletet ad az irodalom.

Újracsak Nagy

Gáspár, majd

Csoóri Sándor,

Baka István nevét

említi az elnök, és Orbán

Ottóét, ez utóbbi költő

hangja erősen irónikusan,

önirónikusan mutatja be az ország

helyzetét. A későbbi művekben a

félelem, az aggodalom jelenik meg, majd a

kijelentés, nem sikerült

megvalósítani mindazt, amit a

„rendszerváltók”

megálmodtak.

 Kiállítás

az elmúlt 20

évről  

A képzőművészet

kapcsán sem született

összegző munka, mondta

lapunkban Dobrik István, a

Miskolci Galéria volt

igazgatója. Felhívta

viszont a figyelmünket egy

budapesti, napokban nyíló

kiállításra a

Friss Galériában, amely a

rendszerváltás 20

évével foglalkozik.

„A kortárs

képzőművészek

egy jelentős része

érzékenyen reagál

a körülötte zajló

eseményekre, sajátos

korlenyomatot adva a legújabb

kori magyar

történelemről.

Izgalmas lesz látni, hogyan

reagálnak művészek

az elmúlt 20 év

történéséire,

illetve visszatekintve a 20

évvel ezelőtti

eseményekre hogyan

értékelik azokat.”

– ajánlja a

tárlatot annak kurátora.