A horror és az opera között

Lőrinczy Attila másfél évtizede keletkezett darabja, a Balta a fejbe az alakuló kis magyar kapitalizmus minden rémségének olvasztótégelye. Benne családirtás, bérgyilkosság, maffiózók: ostoba bűnözők, arctalan gazfickók és mániások, ellehetetlenült kapcsolatok és kiüresedett emberi viszonyok. Lőrinczy azonban túl sokat markol egyszerre: blank versben megszólaló figurái a rendszerváltás utáni évtizedek valamennyi lehetséges bűnét magukkal görgetik…

Rendezői ötletek

Koltai M. Gábor (dramaturg: Sediánszky Nóra) talán éppen ezt az abszurdba hajló túlírtságot veszi észre a műben akkor, amikor munkáját a posztmodern eklektika jegyében különféle rendezői ötletekkel megemeli, illetve horrorig viszi. A III. Richárd, a Hamlet, a Titus Andronicus és az Othello áthallásai az előadásban számos elementáris vizuális és auditív hatással gazdagodnak. A Krúdy Kamarában az így megelevenedő tragikomédia – köszönhetően a dialógusokban a szleng-, s az argóelemek túl gyakori használatának – egyszerre taszító és egyszerre kacagtató. (A mosdatlanszájúság, az erotikus szövegrészek, s a „véres” befejezés vélhetően elnyeri majd a fiatalabb közönség tetszését…)

Lelkes színészek

Koltai színpadán az útszéli borzalom találkozik a harmonikussal, a groteszk lehetetlenség az operai emelkedettséggel. A végletes a végletessel. Ebben a játékban a rendező bízvást számíthatott a lelkes színészekre. Gulácsi Tamás a Shakespeare-hősre hajazó (ám kisszerű „gazember”) Richárd, Vicei Zsolt a barátjaként tébláboló Buci, Horváth Réka az édesanyja, Pregitzer Fruzsina a nagyanyja, Tóth Károly pedig az Ede fia elvesztésébe belebolonduló nagyapa karakteres figurájában alakít jelentőset. Ugyancsak emlékezetes az erotomán nagynéniként Szabó Márta.

A megerőszakolt Csajszit Munkácsi Anita formálja meg: operaénekesnői hangját kamatoztatja a rendező akkor, midőn a „halál angyalaként” többször megjelenik a cselekmény fontos dramaturgiai pontjain. Tóth Zolka és Rák Zoltán szellemesen személyesíti meg a két pitiáner bérgyilkost, míg Nagyidai Gergő Richárd apjának szellemeként tűnik föl néhány jelenetben. Kovács Nóra Patrícia többfunkciós teret, a Globe-ra emlékeztető, a nézők közé benyomuló színpadot tervezett; a Szlávik Júlia jelmezeibe öltöztetett antihősök (és a publikum tagjai) efféle módon is a hamleti tükörtartás (posztmodern) illúziójában részesülnek…

- Karádi Zsolt -