Egy jó döntés – s ha kell, még egy…

Egész életre szóló szakmát, pályát, hivatást választani nem könnyű feladat, s nem csak most. Mindig is az volt, hiszen a legritkább esetben váltja valóra álmát, aki már óvodás korától mondogatja: márpedig ő rendőr, orvos, mozdonyvezető, vagy épp pilóta lesz, ha nagy lesz… - Nyéki Zsolt jegyzete.

A szülők és a környezeti hatások terelgethetik ugyan az ifjú emberpalántákat valamilyen irányba, de 14-16 évesen még kiforratlan egy fiatal lelkülete, érdeklődési köre is formálódóban van. Egyet kell látnia teljes bizonyossággal: a tanulást nem úszhatja meg, mert kell egy bizonyítvány, oklevél vagy diploma, s nem dísznek a falra, hanem azért a tudásért, amit a megszerzése jelképez.

Ez tudás jelenti ugyanis az esélyt a saját lábra álláshoz, a tisztességes jövedelemszerzésre építő egzisztencia megteremtéséhez – ám válaszút előtt nem csak az ifjúság állhat. A felnőttek világa is hozhat olyan pillanatot, amikor valaki ráébred, nem szereti azt, amit csinál, márpedig gyomorideggel ébredni és elindulni nap mint nap olyan, mintha szép lassan mérgeznénk testet és lelket. Szervezetünk előbb-utóbb úgyis követelni fogja: „Válts!” Előállhat kényszerhelyzet is, amikor bár szeretjük a munkánkat, a világ nagyot változik körülöttünk, és vele együtt változni kell nekünk is, ami újabb tanulás, képzés lemondásával borítja fel a megszokott hétköznapjainkat. Ilyenkor is nagy a döntés tétje – ha nem nagyobb, mint a nagybetűs Élet első lépései előtt, hiszen minél inkább benne van valaki a korban, annál kevésbé nyitott, fogékony a változásokra.

No de hogyan lehet segíteni ma egy szakmát, pályát kereső fiatalnak? Kiváló képzéssel, odaadó pedagógusokkal (természetesen nem feledve a családi példamutatás elsődleges szerepét és súlyát!), munkahelyek reményét kínáló gazdasági, társadalmi háttérrel. Rózsaszín álomfelhőket senki ne kergessen: a tanulás és az álláskeresés kőkemény és sokszereplős verseny, de ha valaki szakmája kiválóságának bizonyul, azért vetekedni fognak a munkaadók, itthon és külföldön is. Utóbbi színtéren sajnos sem a pályák, sem a feltételek nem egyenlőek, de ez már legyen a politikusok, országvezetők gondja.

- Nyéki Zsolt -