Harc az emberek jogaiért

Érpatak, Nyíregyháza - Rövid időn belül két díjat is átvehetett az idén Budapesten az Érpatakon élő Szőllősi Gábor. Először a Wallenberg-díjat kapta meg januárban az antiszemitizmus, a rasszizmus és az intolerancia elleni küzdelem érdekében végzett munkájáért, márciusban pedig a Radnóti Miklós antirasszista díjat ítélték meg a számára.

KM: Mi mindent kell tenni annak érdekében, hogy az ember ilyen elismeréseket kapjon? Mivel vívta ki ezt a két elismerést?

Szőllősi Gábor: A hivatalos indoklások úgy szóltak, hogy a kisebbségekért végzett munkámat ismerik el ezzel a két díjjal. Ugyanakkor nemcsak a kisebbségben lévő személyekért dolgozom, hanem az elnyomott nem roma származású emberek érdekét is képviselem. Hogy mi mindent csinálok? Ha kell, a fiatalkorút elkísérem rendőrségi kihallgatásra, segítek gyámhivatali vizsgálatoknál, a gyermekelhelyezéseknél megnézem a jogszerűséget, a jogi hátteret, de segítettem már 70 éves bácsinak is az ellene indított polgári peres eljárásban.

KM: Hogyan lesz egy matematika-fizika szakos tanárból emberjogi aktivista?

Szőllősi Gábor: Nem volt szándékomban politizálni, tanítani szerettem volna. Lakóhelyem általános iskolájában töltöttem a külső tanítási gyakorlatomat 2010-ben, s aztán az élet úgy hozta, hogy jogvédői tisztségbe sodródtam.

KM: Amíg fontos a Wallenberg-örökség és eszmeiség ápolása, amíg van jelentősége az antifasiszta küzdelemnek, az azt jelzi, hogy van még tennivaló ezen a téren. Nem léptünk volna előbbre semmit sem az elmúlt 70 évben?

Szőllősi Gábor: A személyes véleményem szerint nem jutottunk előbbre. A problémák léteztek a szocializmus éveiben is, csak akkor a társadalom egyes rétegei még nem távolodtak el egymástól messzire, s ezért nem jelentkeztek a gondok olyan élesen. Az elmúlt 25 évben, a rendszerváltás óta azonban akkora a mélyszegénység, a kilátástalanság az országban, hogy szélsőséges irányba viszi el az embereket, főleg a fiatalokat. Sajnos, a politikai pártok is kihasználják ezt a reménytelennek látszó helyzetet, bűnbakot keresnek, valakit ki kell kiáltani hibásnak, s ez mostanában általában a roma lakosság. Vallom: ha egy roma elkövet valamilyen bűncselekményt, kapja meg a büntetését, de ne azért büntessék, mert roma. Hazánkban ne legyen se pozitív, se negatív diszkrimináció a származás és az anyagi helyzet miatt. Nagyon sötéten látom a helyzetet, s éppen ezért megértem a mai fiatalok kilátástalanságát: nincs munkahely, nem tudnak megélni, nem tudnak családot alapítani. Ez a pesszimizmus csap át radikális támadásba.

KM: Egyesek pedig önben látnak bűnbakot, s nem rettentek vissza a megtámadásától sem.

Szőllősi Gábor: ...Az egyik jobboldali internetes portálon hosszabb időn át fenyegettek, s úgy állítottak be, mint aki nagy cigány jogvédő és liberális. Nem gondoltam volna, hogy a szavak harcából atrocitás lesz. Tavaly március 14-én egy budapesti telefonszámról felhívtak, s felcsaltak a falu központjába egy délelőtti órában. Egyszer csak rám támadt egy számomra ismeretlen férfi, aki boxerrel eltörte az állkapcsomat. Megkéselni csak azért nem tudott, mert kivédtem a támadást.

KM: Nem fél?

Szőllősi Gábor: Félek, főleg a megtámadásom óta. Inkább édesanyámat féltem, magamat nem. Lesz, ami lesz.

KM: Családért, barátnőért nem kell aggódnia?

Szőllősi Gábor: Ezt az életformát egy lány sem vállalja fel, ugyanis az emberjogi tevékenységem miatt néhányan haragszanak rám, sokszor feljelentettek már, gyakori vendég vagyok rendőrségeken, bíróságokon. Fényképek, ujjlenyomatok tömkelege készült már rólam az elmúlt pár év alatt. A nyíregyházi és az újfehértói rendőrök jól ismernek, mindig érdeklődnek, hogy hol tartanak az ügyek, látják, hogy nevetséges hadjárat folyik ellenem. Kívülről szemlélve én is jót nevetnék ezeken az ügyeken, de mindezt átélve csak felőrlődik az ember. Egyébként a legutóbbi kapcsolatomnak is éppen a nagy ismeretség miatt lett vége: a barátnőmmel Nyíregyháza belvárosában sétáltunk, amikor a rendőrkapitányság egyik munkatársa megállított, s kérte, hogy majd menjek be a iratokat aláírni, illetve átvenni. Azon bukott ki a barátnőm, hogy már sehol sem lehetünk kettesben, láthatatlan lidércként mindenhová követnek az ellenem indított perek.

A további részletek a Kelet-Magyarország 2014. április 14-i számában, valamint a kelet.hu portálon.