Hogy mi a vers? Létszükséglet

Illyés Péter előadóművész nélkül ebben a megyében nem nagyon rendeznek irodalmi eseményt. Hogy mit jelent számára a költészet? Azt mondja, el kell olvasni József Attila, Radnóti Miklós vagy Babits Mihály verseit, és ott van bennük a válasz.

– Mellettük mondhatnám Kosztolányi Dezső vagy Ady Endre nevét is, szerencsére a magyar irodalom elkényeztet bennünket kiváló szerzőkkel, kiváló alkotásokkal. Számomra egy versben az a fontos, hogy milyen érzéseket kelt bennem, hogy megtalál-e. Ami biztos, hogy a vers jó a léleknek, erre pedig mindenkinek szüksége van. A költészet csodája abban rejlik, hogy a költő gondolt valamire és azt leírta, én pedig elolvasom, gondolok arról valamit és elmondom. Ha az ember és a vers találkozik, akkor megtörténik a csoda. Emiatt nélkülözhetetlen a költészet – mondja Illyés Péter.

Nagy Zsuka arra a kérdésre, hogy miért és hogyan vált költővé, azt válaszolja: nem tudja. – Ha azt mondom, hogy ezt akartam, az nem jó válasz. Ha azt mondom, hogy aki költő, iszonyú érzékeny, bohém és örök gyerek és ezért válhat költővé, az közhely. Igaz, de mind kevés is. Szóval az ember egyszer csak úgy érzi, hogy ehhez ért a legjobban. A költészet szolgálat, kiszolgáltatottság, szolgáltatás, meztelenség és kockázat. A költő „megrázó műszer”, én például mindig szorongok, mert nem tudom, hogy megírhatom-e azt a verset, megírhatom-e azt, amit.

A költészet felelősség is. Mint minden mesterség. De mindig bíznom kell abban, hogy tudok olyat mondani, úgy írni, úgy látni a világot, ami esztétikai, érzelmi és tartalmi szempontból valamiféle értéket adhat az erre fogékony embereknek. Bíznom kell abban, hogy szükség van rám. De van, amikor semmi nem számít, írni kell és kész. Létszükséglet…

Részletek a Kelet-Magyarország pénteki számában és a kelet.hu-n.