Jegyzet: Magány a fülkében

Mit tegyek? Olyan helyzetbe kerültem, mint még soha. Vasárnap ugyanis nemcsak a magyarok szavaznak, hanem Magyarék is. Az első alkalom, hogy a család valamennyi tagja választhat. Különleges és felelősségteljes esemény - M. Magyar László jegyzete. Bár sokat beszélgettünk a gyermekekkel politikáról, pártokról, de vajon hogyan viselkedjem apaként: Követeljem, illetve kérjem, hogy mindenki arra szavazzon, akire én akarok? Legyünk egységesek, hiszen egy-egy voksnak is jelentősége lehet? Vagy engedjem, hogy a saját belátásuk alapján döntsenek? Csakhogy mint oly sok fiatal, nem látnak még tisztán a pártok szövevényes világában.

Mennyivel „könnyebb” volt az édesapámnak az 1970-es, ’80-as években! Nem kellett szülői tekintélyét latba vetnie, nem kellett tanácsokat adnia, nem kellett attól félnie, hogy esetleg rossz döntést hozok. Hogyan is határozhattam volna tévesen több millió honfitársammal együtt, hiszen csak egy személyre és egy pártra szavazhattunk, más alternatíva nem is létezett akkoriban – sajnos.

Lelkiismeret vagy személyi függés? Szülői ráhatás vagy szabad akarat? Ezek most a kérdések, s a választ mindenkinek magának kell megadnia a szavazófülkei magányban.

- M. Magyar László -