Jegyzet: Térjünk ki?!

Lehet, hogy lerágott csont, de azt hiszem, újra és újra elő kell venni a témát! Erre okot most a legfrissebb rendőrségi felmérések adnak, miszerint: a tavalyi adatokhoz képest nőtt a halálos kimenetelű és a személyi sérüléssel járó közúti közlekedési balesetek száma - Dankó Mihály jegyzete. A napokban egy őrült miatt majdnem meghaltam. Az okok teljes körű elemzésétől most tekintsünk el. Engem, a gépet uraló ember érdekel. Hiszen az úton lévők jelleme, viselkedése, hű tükre társadalmunknak. Úgy érzem az agresszió, a „csak én” arroganciája rengeteget elárul a gépkocsit vezetőről.

Mert, aki manapság közlekedik, naponta ezzel találkozik. Akinek nem inge, ne vegye magára, de amikor azt látom, a gyalogos csak azért is lelép, a kerékpáros nem törődik az elsőbbséggel, vagy a mellettem elhaladó fittyet hány a záróvonalra, az „Előzni tilos” és a sebességkorlátozást jelző táblára, mi másra gondolhatnék. Ez a rámenősség rákényszeríti az embert, hogy ne csak a maga, de mások butasága miatt kialakult vészhelyzetekre is ügyeljen.

Nem mindig fogják azonban az angyalok a kezünket, ha baj van, késő a megbánás! A türelmetlen, direkt szabálytalankodókkal szemben hiába a rendőrségi szigor. Mindezekért, ha nehéz is, a saját érdekünkben, kerüljük el a konfliktusokat, még akkor is, ha igazunk van – tanácsolják a szakemberek.

- Dankó Mihály -