Jókedvű mesejáték egy furcsa királylányról

Nyíregyháza - „A mese önmagunk képességeit illetően a határtalan lehetőségek birodalmába vezet el bennünket” – írja Boldizsár Ildikó, a műfaj neves kutatója. A színház nemkülönben: a befogadók a játszókban önnön legjobb arcukat fedezhetik fel. Ezért is olyan fontos, hogy a gyerekek minél korábban megtapasztalhassák, a mesében valahol tulajdon örömeiket, kalandvágyukat élik meg. A Móricz Zsigmond Színház legújabb, s a legfiatalabb nézők számára készített előadásának alkotói jól tudják ezt. Paul Maar (magyarul 2009-ben kiadott) könyvében, s a belőle készült adaptációban együtt vannak a modern s a „hagyományos” mese kellékei.

Nem az, aminek látszik

A MŰvész Stúdióban életre keltett, alig egy órás produkció elején négy gyermek azon huzakodik, mit kellene eljátszani. Amikor úgy döntenek, hogy a Hófehérke „uncsi” és a Hamupipőke is az, akkor egyiküknek eszébe jut a Tessék engem megmenteni! Ezt valamennyien kedvelik: nosza, a gyerekszobában megelevenedik Henrietta-Rozalinda furcsa históriája! A lurkók maguk adják elő a királylány szokatlan történetét, amelyben van szörny, van királyfi, király és királyné. A szárnyaló képzelet számára nincs akadály; a szeretet és a szerelem győzedelmeskedik: a szörnyről is kiderül, hogy nem az, aminek látszik…

Lendületes bemutató

Tasnádi Csaba rendező jókedvű játékot varázsolt a színpadra. Munkatársai (Palánki Hedvig, Palicz Eszter Alma, Pálóczy Magdolna, Rajkó Balázs) segítségével olyan lendületes bemutatót hozott létre, amelyben a legkisebbek együtt szurkolhatnak Henriettának, s közösen örülhetnek a boldog végnek… Mohácsi Árpád fordítását Csernák Samu zenéje és Vámosi Máté koreográfiája teszi élvezetesebbé. A darab számít a nézők lelkesedésére, hiszen nem kisebb a tét annál, minthogy a (vegetariánus) szörny el tudja-e rabolni a hősnőt, vagy sem…

A keretjátékot be nem záró, abszurdba hajló műben négy fiatal színész lép a közönség elé: Bende Kinga, Fridrik Noémi, Mátrai Lukács Sándor és Egger Géza remek humorral, felszabadult komédiázással örvendeztetik meg a publikumot. Nézve ezt a (poszt)modern mesevilágot, eszünkbe jut Bruno Bettelheim, aki szerint „a mese az az ábécéskönyv, amelyből a gyermek megtanul a saját lelkében olvasni”. Paul Maar munkájából is lehet tanulni: fantáziát, küzdeni vágyást, és hitet a szeretet mindent legyőző erejében…

Karádi Zsolt