Ki, miként verje át a másikat

Abba most ne menjünk bele, ki miért és hogyan fogott vándorbotot – húzott el külföldre. Maradjunk annyiban: a többség nem jószántából. A kényszer ugyanis nagy úr. Itthon felkopott az álla, vagy egész egyszerűen megunta, hogy nem talál munkát. Pláne olyat, amiből tisztességesen megél - Koncz Tibor jegyzete.

Nem leányálom a boldog nyugaton megkeresni a betevőt. Különösen úgy nem, hogy a magyarok egymásnak tesznek keresztbe. Nyilván akad ellenpélda is, de gyanítom, ebből van kevesebb. Arra ugyanis mit lehet mondani, amikor a világvárosban dolgozó honfitársunk befogadja az ágrólszakadt ismerősét, aki hálája jeléül a harmadik nap reggelén a fél ruhatárat kiürítve, plusz két pár cipőt elemelve angolosan távozik. A másik szívességet kér, majd egy hónapig semmi hírt nem ad magáról. Telefonhívásra nem reagál, bezzeg, midőn csávába kerül, „természetesen” újabb követeléssel áll elő.

Akárcsak itthon, a „mieink” körében odakint is dúl az össznépi játék: ki, miként verje át a másikat. No meg, ha nekem nem megy, dögöljön meg a másik tehene is. Na, ennyit a nagy magyar összefogásról...

- Koncz Tibor -