Kómában a kacsaláb

Köszönöm, jól vagyok! Mivel nem buzog bennem szereplési vágy, megnyugtat, hogy nem foglalkoznak velem sűrűn. Talán már belefásultak az emberek. Pedig ott vagyok szem előtt, bárki megcsodálhat. Illetve gyönyörködhetnének rajtam, ha a külcsínemhez méltó belbecs társulna. Sajnos, óriási, kongó ürességet érzek. Mintha Afrikában lennék. Kongóban - Ladányi Tóth Lajos jegyzete.

Nekem is jobb lenne persze, amennyiben megpezsdülne az élet, senkinek sem fekszik a mostani állapot. Klinikai halálnak, kómának nevezném a valóságot, ha hinnék még a mesékben, akkor Csipkerózsika-álomként fognám fel ezt az áldatlan helyzetet. Néha olyan érzésem van, mintha tudatosan hagynának a senki földjén, holott ez hozzám méltatlan. Nem hiszem, hogy nekem kellene pironkodni azért, mert évek óta nem születik bölcs döntés. Egyszerűen keserves így tengődni. Hallom, ahogy a bámészkodók összesúgnak, és jobb sorsra érdemesnek tartanak, de ez engem egyáltalán nem vigasztal. Sőt, ilyenkor elmormolok egy imát, hogy belátható időn belül csak eszébe jutok valamelyik potentátnak. Elhihetnék végre, hogy mekkora lehetőség rejlik bennem. Nem lennék én aranytojást tojó tyúk, és még kacsalábon forgó palotaként sem illegetnék a bájaimat, pusztán úgy szeretnék élni, ahogy az nekem jár.

Köszönöm jól vagyok, bár amint cirógatja a napsugár az ablakomat, oly szívesen kinyitnám, hogy friss levegőhöz jussak itt, Sóstón, a feledhetetlen, ám mégis elfeledett Krúdy Vigadóban.

- Ladányi Tóth Lajos -