Nézőpont: Adni és követelni

Adni, vagy nem adni? Adni és számonkérni? Örök dilemma. Újra és újra előkerül a téma, amikor azt halljuk, látjuk, hogy egyesek munka, különösebb ellenszolgáltatás nélkül jutnak plusz javakhoz. A társadalmi megosztottság előretörése, a szegénység kirobbanó megjelenése, előbb-utóbb cselekvésre kell, hogy késztesse a hatalmat - Dankó Mihály jegyzete. Az is megerősödni látszik, mára az ígérgetések kora lejárt, a látszatcselekedetek könnyen kiszűrhetők. Legyen ez országunk bármelyik rétege, része, nemzete, meg kell látni a gondokat! S nem elegek a fellengzős szólamok, tenni kell ellene, hisz a huszonnegyedik órában járunk.

Mindezek a Huszár-telepi akció nyomán vetődött fel bennem. Hisz nem lehet csak a romákra leszűkíteni, ezeket a mentő akciókat. Különben is, mint mindenkiben, bennem is él valahogy az adományokkal szembeni félsz, az ötletszerű akciók sikerének megkérdőjelezése. Különösen azokkal szemben vannak kétségeim, melyeket „csak úgy” megkap a rászoruló. Megmutatkozott már korábban is, ezeknek nincs „értéke”. (Lásd a levágott malacok, megfőzött vetőmagok sorsát.) Talán, ha adunk, de akaratot, tetteket, sőt előrelépést várunk el érte, lesz eredménye. A fuldoklónak nem elég a kinyújtott kar, ki is kell rántani a vízből. Az is tény, ebben a „kirakósban” nem lehet csak egyetlen elemet megerősíteni. Az egész rendszert kell úgy felépíteni, hogy ne éljenek emberek gazdasági és fizikai bizonytalanságban. Tudom, ez kicsit utópisztikusan hangzik. Az egyenlőtlenségek megfékezésétől, még nagyon messze állunk. Az is biztos, minél jobban mélyül a szakadék, annál nagyobb erőfeszítésre van szükség abból kikászálódni.

Azért nem hallgathatok az érem másik oldaláról sem, hisz az sem lehet, hogy örökké a segítségre, a támogatásra építsen valaki. De, ha már az igényt sikerül felébreszteni, nem volt hiábavaló a cselekedet, s az a bizonyos paradicsom és paprika mag jó földbe kerülve, a gondoskodás hatására valóban termést hoz!

- Dankó Mihály -