Nézőpont: Elítélt művészek

Április második napját az autizmus világnapjaként tartjuk számon. Hagyjuk most a hivatalos fogalmakat, a legtöbben minden bizonnyal hallottak már a jelenségről – ha máshol nem, a tanulmányaik során. Ez a betegség kiszámíthatatlan - Sipeki Attila jegyzete. Bőrszíntől, magasságtól, lakóhelytől, nemtől, mindentől függetlenül támad és nem tehetnek ellene a vele élők. Néha úgy tűnik, az agy valamely kiugró teljesítményéért cserébe egy másik képességet kell feláldozni.

Idegbeteg zsenik és csodás autisták teszik rejtélyessé az agy működését. És igen, milyen kegyetlen is az élet, hogy az alapvető képességek, mint például a beszéd, a mozgás, a magatartás és társas kapcsolatok terén kisebb-nagyobb mértékű rendellenességek merülhetnek fel esetükben, emellett viszont olyan erények birtokában vannak, amiről sok egészséges ember csak a mozivásznakon találkozhat. Ismerünk olyan autista zseniket, akik fejből tudják a vasúti menetrendet vagy a telefonkönyvet. Első hallásra megjegyeznek zeneműveket és azonnal vissza is tudják játszani.

Valamelyikük előre megjósolja az időjárást, úgy fest, rajzol és ír, hogy az egyenesen művészi. Látnunk kell, hogy az autizmus a személyiségnek pusztán egy része. Nem ez határozza meg legnagyobb részben, milyen ember az illető. Gondolkodó, érző, sokféle tehetséggel megáldott lény, aki ismerkedni nehezen tud, vagy egy kövér, rövidlátó esetleg béna, aki könnyedén teremt emberi kapcsolatokat. Éppen ezért számomra ők semmiben nem különböznek az egészséges embertől. Bárcsak egyre többen látnák így, és a kinézés helyett a együttérzés dominálna...

- Sipeki Attila -