Nézőpont: Mindent a csemetéért?

Ismét eljött az idő. A napokban megkezdődött a középiskolákban a végzősök által mindig oly nagyon várt ballagási időszak. A lánykák már korán reggel elözönlik a fodrászatokat, kozmetikákat, órákig vasalják blúzaikat, a fiúk gondosan igazgatják nyakkendőjüket és az élére vasalt „susogóst”, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki magukból - Sipeki Attila jegyzete. Persze ez érthető, hiszen egyszer van ballagása az embernek, az itt készült képeket nézegeti majd több nemzedék is. Igazgatói beszéd, virág a kézben, gratuláció a család aprajától-nagyjától, majd végre elérkezik a sokak által – titkon, vagy kimondva – leginkább várt része a napnak: a mára elmaradhatatlan ajándékozás. Itt aztán a lehetőségek tárháza nem ismer határokat.

Repkednek a slusszkulcsok, a família bőkezű, a szülők megenyhülnek, a pénztárcák és a bankkártyák feltartott kézzel megadják magukat, hiszen nehogy már pont a ballagásán ne mutassák ki, hogy semmi sem drága, ha a csemetéről van szó! Nehogy azt hallgassa majd az egyetemen, hogy ő miért csak egy laptopot kapott, míg a legjobb barátnője, vagy éppen legnagyobb ellensége meg egy ötös BMW-t.

Félreértés ne essék, kell az ajándék, hiszen ez is egy alkalom és alkalmakra ajándékoz az ember. De mi lesz később, ha már most, tizennyolc évesen is olyan értékű autót, utazást, lakást, és/vagy ékszert kap a gyermek, amilyenről egy többgyermekes család csak álmodni mer, vagy több évig kell güriznie, hogy megvehesse? Lehet, hogy kezdünk elmenni abba az irányba, ahol az ajándék már nem egy bensőséges és meghitt emlék, sokkal inkább státusszimbólum?

- Sipeki Attila -