Okosabbak azoknál, akik lenézik őket

Nyíregyháza - Kimagasló képességekkel rendelkeznek, de csak a szabályok alkotta keretek között érzik biztonságban magukat. Mariann azt kéri, ne írjuk meg a családnevüket. Nem azért, mert szégyelli, hogy a fia autista, hanem mert Márk enélkül is céltábla. Nap mint nap szembesül a társadalom érzéketlenségével, tudatlanságával. Kinevetik, mert nem tudják, hogy az autizmus betegség. Betegség, de nem fogyatékosság!

A szabályok rabja

– Amikor Márk megszületett, egészséges volt. Másfél éves korában azonban kapott egy védőoltást, és minden megváltozott. Visszafejlődött a beszédkészsége, koordinálatlan lett a mozgása, nem vette fel a szemkontaktust, mi pedig tanácstalanok voltunk. Orvostól orvosig jártunk, végül egy fővárosi intézetben mondták ki, hogy autista és nem fejleszthető. Sokkot kaptunk...

Egy autista gyerek a szabályok rabja. Mindent ugyanakkor és ugyanúgy kell csinálni: reggel fél hétkor kell felkelni, este fél hétkor lefeküdni. Ugyanarra a buszra kell felszállni és ugyanazon az útvonalon közlekedni. Ha valami máshogy történik, pánikba esik és dührohamot kap. Az élet minden apró mozzanatára meg kell tanítani, és ha valamit egyszer már megtett, képes rá, hogy megismételje, de ha egy új problémával találja magát szemben, azzal nem tud mit kezdeni. Képtelen várni, így a boltban előremegy. Van, aki ezt tolerálja, mások viszont durván reagálnak. Rángatja a fejét, és szorongásos mozgásai is vannak, emiatt a buszon, az utcán kinevetik. De nemcsak gyerekek, felnőttek is. A nagy többség tudatlan: az autisták betegek, de nem fogyatékosak!

(A teljes cikket elolvashatja a Kelet-Magyarországban vagy a Kelet.hu-n.)