Bedobás helyett gól lett belőle

Második nyírbátori korszakának első három gólját korábbi csapatának, az Ebesnek lőtte Nagy Dávid. Nagy Dávid visszatért Nyírbátorba. Nem ragadtunk le a januári keltezésű hírnél, hanem arról van szó, hogy az egyetlen szabolcsi NB III-as alakulat csatára megszerezte első góljait (mindjárt hármat) régi-új csapata színeiben. Ráadásul éppen az ősszel még általa is erősített Ebes ellen, az 5–2-re megnyert mérkőzésen.

– Zaklatott időszak van mögöttem, olyan, amilyet pályafutásom alatt még egyszer sem éltem át – mondta Nagy Dávid. – Az ősszel hét meccs jutott nekem Ebesen, majd ajtót mutattak, éppen azok az emberek, akik a mostani meccsen a kispadon vagy annak környékén ültek. Nem tagadom, a történtek miatt volt bennem némi bizonyítási vágy. Nyírbátorba visszatérve úgy éreztem, kiváló felkészülés van mögöttem, erre jött egy combizomsérülés, ami miatt hetekre kidőltem a sorból. Igen, mondhatjuk azt, hogy ezen a meccsen tértem igazán vissza, örülök neki, hogy megszereztem a második bátori korszakom első góljait.

A találatok között ilyenkor tud különbséget tenni annak szerzője, vagy egyformán kedves mindhárom a szívének?

– Az első volt a legfontosabb, ráadásul begyakorolt szögletvariáció végén szereztük, és erre már régóta készültünk – beszélt a szombati góljairól a 24 esztendős támadó. – Nekem a második tetszett a leginkább, ekkor Erdei Zolitól kaptam egy kiugratást, a labda majdnem átpattant rajtam, de sikerült fejjel magam elé tennem, aztán ballal a kapuba vágnom. A befejezésnél látszólag nem volt nehéz dolgom, de lehet az ilyen szituációból bedobást lőni. Legalábbis nekem már sikerült... A harmadiknál megéreztem, hogy nem a rövid sarok felé kell mozognom, visszaléptem a másik irányba, Sándor Dávid beadása pedig meg is pattant egy védőn és már csak az üres kapuba kellett fejelnem.

(A teljes cikk elolvasható a www.kelet.hu oldalon és a Kelet-Magyarország 2014. április 29-i számában.)