Dúltak, fúltak – dulakodtak

Mándok - A piros lapok mellett a két kispad között is feszültség támadt a Mándok–Nagykálló mérkőzésen.

Benne volt a pakliban, hogy nem lesz békés babazsúr a Mándok–Nagykálló (1–2) megyei első osztályú futballmeccs. Nos, a három piros lap (egy hazai, két vendég...) és a feszült légkör a a régi szép időket idézte, amikor többszáz néző előtt rendre kiélezett, színes lapokkal „dúsított” összecsapásokat vívtak a felek.

Az idő múltával, főként a magyar labdarúgás hanyatlásával egyetemben eltűntek a nézők (nem csak a kicsiknél, az élvonalban is...), a mérkőzések többségén langyos játszadozással morzsolták a perceket az érintettek. Ugyanakkor az ominózus rangadót mindennek lehet nevezni, csak dögunalmasnak nem. Ráadásul a pályán kívül némi perpatvar, dulakodás is felkorbácsolta a hangulatot.

– Sajnálom, hogy ilyen események történtek a meccsen, mert azt gondolom, két jól felkészített csapat találkozott – ecsetelte az eseményeket Csoma Dezső, a tabellán hatodik Mándok trénere. – Azt viszont nem tudom elfogadni, hogy a vendégedző „leanyázza” a kispadunkat, ahol a szakosztályvezető, és a mándoki cserejátékosok is helyet foglaltak... Nem én találtam ki, ezt a jegyzőkönyv is tanúsítja. Szerintem ez volt a fő oka annak, hogy elszabadultak indulatok. Nem akarok különösebben foglalkozni a kállói csapattal, amely nagyon fegyelmezetten, taktikusan futballozott, inkább a saját játékosaimat hibáztatom azért, hogy elment a mérkőzés. Ezerszer kihangsúlyoztam, edzés nélkül nem lehet eredményt produkálni. A sok hiányzó, a sérülések is közrejátszottak abban, hogy a két utolsó forduló nem jól sült el, de az is igaz, munka nélkül nincs eredmény. Másfelől, büntetlenül nem lehet ennyi helyzetet kihagyni, mint azt megtettük vasárnap: hatszor vittük a kapusra labdát, az ellenfélnek pedig két lehetősége volt, mégis kikaptunk. Na, ez a legfájbóbb.

Gerliczki Máté, az éllovas Nagykállót irányító szakembert röviden kommentálta a fejleményeket.

– Örülünk a győzelemnek, nagyon fontos mérkőzés volt, a többivel nem akarok foglalkozni. Talán elég legyen annyi: aki ismeri a hazai szakvezetést, és az előzményeket, az nem csodálkozhat semmin...

KM-KT