Ilyen rosszul még egyszer nem lehet!

A harc hosszú, az igények megfogalmazása egyre rövidebb: néhány csapaton csak a győzelem segíthet. Keleten a helyzet – csaknem változatlan. Mármint a megyei első osztályban. A legutóbbi kör nem forgatta fel fenekestül a tabellát, legfeljebb nüansznyi mértékben. A Baktalórántháza bázisán táján persze aligha ugráltak a plafonig örömükben: a Nyírmada elleni hazai iksz (a pontmentés az is az utolsó utáni pillanatban sikerült...) következményeként öt pontra hízott a az élen haladó Nagykállóval szembeni különbség.

Ebből már kitetszik, hogy a listavezető, miként a második Cellspan-Balkány behúzta soros mérkőzését. A Gerliczki-alakulat szombaton sem „gatyázhat”, mindazonáltal a kiesés elkerüléséért kézzel-lábbal hadakozó Csenger legyűrése megoldhatónak tűnik. Alapesetben a Balkányra jóval húzósabb feladat vár – Kemecsére ugyanis általában nem nyerni járnak a riválisok. A házigazda azonban hétközben kilométeres túrát tudott le: az Amatőr Kupa elődöntőjének első felvonásán, a messzi Biatorbágyon mutatta meg magát és benne van a pakliban, hogy a portya fáradalmait nyögi majd az Ádámszki-legénység... Ez esélyt kínál a Dán-brigádnak, hogy tapadjon a Nagykállóra.

Csoma Dezső az előző forduló után szégyenkezett, holott a Mándok – ha nem is brillírozva – leküzdötte a Sényőt. Arról nem beszélve, csapata tagja a közvetlen elitnek. A tréner szerint még egyszer nem futballozhatnak ennyire rosszul, ami baljós hír a Tiszalök számára. Annál is inkább, mivel a Tisza-partiak a megkapaszkodásért hajtanak. Ugyanakkor tavasszal felettébb eredményesen teszik a dolgukat, így a mándokiakra is veszélyesek lehetnek.

A Dombrád–Tiszakanyár összecsapás is megér egy misét. Elvégre a felek a roppant sűrű alsóházban vesztegelnek. Borza László nem is teketóriázott: rövid tőmondatban fogalmazta meg a meccsel kapcsolatos dombrádi igényeket. Akárcsak Varga Attila. Az egyébként sem szószátyár ibrányi tréner meggyőződése: „fiai” többet érdemelnének. Több pontot. Kézenfekvő módja a bizonyításnak a vasárnapi parti: a Szatmár Unió elleni hazai bakit mindjárt feledtethetik. Hol másutt, mint otthon. Méghozzá azt a Nyírgyulajt fogadva, amelyet ősszel csúnyán, 5–1-re kitömtek idegenben.

Szakvezetői várakozások: 23. forduló

(kezdés: 16, ifi: 14)

Szombat

Nagykálló (1.)–Csenger (13.)

Gerliczki Máté, nagykállói edző: – Ennek a párosításnak az odavágóját nagyon nehezen sikerült megnyernünk. Ezúttal sem számítok könnyű mérkőzésre és kinyíló ellenfélre, de be kell gyűjtenünk a roppant fontos három pontot.

Barcsay István, csengeri edző: – Nem lehetnek vérmes reményeink, egyrészt, mert a Nagykálló nem véletlenül vezeti a bajnokságot, másfelől kiállítás, eltiltások, sérülések és betegségek miatt pedig ezer sebből vérzünk. Bízunk a tisztes helytállásban.

Tuzsér (7.)–Nagyecsed (16.)

Dancs Béla, tuzséri edző: – A tavaszi szezonban eddig balszerencsésen alakultak mérkőzéseink, nem úgy, ahogy szerettük volna. Ehhez még párosul, hogy nem tudjuk átlépni saját árnyékunkat, a Balkány ellen egy sorozat már megszakadt, igaz, negatív irányba, de ettől már csak jobb lehet.

Ricsei Ferenc, nagyecsedi edző: – Végre vannak a csapatok, amelyek lőtávolon belülre kerültek, remélem, taktikus, fegyelmezett játékkal ezt a lehetőséget ki is tudjuk használni.

Kemecse (6.)–Cellspan-Balkány (2.)

Ádámszki Róbert, kemecsei játékos-edző: –Ideje lenne már nyerni hazai pályán is!

Dán Ferenc, balkányi játékos-edző: – Sajnálom, hogy nem sikerült a győzni Biatorbágy ellen a Kemecsének a szerdai kupamérkőzésen. Úgy gondolom, ettől függetlenül hogy maradt esély arra, hogy a visszavágón sikerüljön kiharcolni a továbbjutást a csapatnak. Mindenesetre én szurkolok, hogy ez megvalósuljon. A bajnoki folytatással kapcsolatban azt tartom, a kilátogató szurkolók nem fognak unatkozni, jó, élvezhető mérkőzést fognak látni. Mint mindig, én most is bízom a csapatban.

Tiszalök (12.)–Mándok (4.)

Kovács János, tiszalöki edző: – Remélem, a szerdai kupameccsben „hagyott” energiánk a hét végén kijön!

Csoma Dezső, mándoki edző: – Olyan rosszul még egyszer nem lehet játszani, mint legutóbb, a Sényő ellen. Tudom, ez sem lesz egy sétagalopp, mert a Tiszalök az életéért küzd, de mi is szeretnék győzni.

Vasárnap

Szatmár Unió FC (11.)–Nyírmada (5.)

Virovecz Pál, az SZUFC edzője: – Az elmúlt hétvégén szerzett három pontnaka nagy jelentősége lehet a későbbiekben, bár ezt a sikerért nagy árat fizettünk. Három alapemberünk sárga, illetve piros lapok miatt kiesett, így összeállítási gondunk aligha lesz. Ennek ellenére mindenképpen szeretnénk hazai pályán is pontot, pontokat szerezni.

Szőke István, nyírmadai edző: – A hazaiaknak nyilvánvalóan nagy szüksége van a pontokra, ezért nehéz mérkőzésre számítok, Ugyanakkor az eddig mutatott hozzáállással most is eredményesek lehetünk.

Ibrány (9.)–Nyírgyulaj (8.)

Varga Attila, ibrányi edző: – Ennyire azért nem vagyunk rosszak...

Lukács Tibor, nyírgyulaji edző: – Ősszel akkora pofont kaptunk a hazai pályán az Ibránytól, amiből az egész idény alatt nem tudtunk felállni. Tehát, van miért visszavágnunk a csapat pedig képesnek tartom az idegenbeli bravúrra.

Dombrád (15.)–Tiszakanyár (10.)

Borza László, dombrádi edző: – Csak a győzelem!

Koskovits György, tiszakanyári edző: – Sajnos, egyesek nehezen fogják fel, hogy mi forog kockán. Az elmúlt héten történtek előrelépések, aminek az lett az eredménye, hogy a Nagykállóval partiban tudtunk lenni. Ha a Dombrádon hasonló felfogással játszunk, képesek lehetünk pontot, pontokat szerezni.

Sényő (14.)–Baktalórántháza (3.)

Rubóczki Tibor, sényői edző: – Megint egy nehéz mérkőzés elé nézünk... Nyilvánvaló, nagyon jó csapattal játszunk, de legalább egy pontot így is ajánlatos lenne megszerezni. Ellenkező esetben tovább szaporodhatnak gondjaink.

Illés László, baktalórántházi játékos-edző: – Olyan csapattal találkozunk, amelynek minden pontra égő a szüksége van, ezzel így vagyunk mi is. Ahhoz, hogy nyerni tudjunk a ziccereket higgadtan értékesíteni kell.

KM-KT