Kéztöréssel gyanúsítgattak

Nyíregyháza - Felvették a kesztyűt a Tatabányával, de a nyíregyházi hölgy kosarasok nem lépték át a sportszerűség határát.

A Nyíregyházi FSE-NYKS–Tatabányai KC amatőr női NB-s mérkőzésen nem győztünk csodálkozni azon, ami a harmadik negyedtől kezdve a pályán történt. Pardon, szörnyülködni...

Előbb a meccset addig csendesen figyelő vendégedző, Lukács Sándor fakadt ki (két technikaival járó kiállítás lett a vége), majd levonulás közben a gusztustalan jelzővel illette a hazaiak játékát és a bíráskodást is – előbbit persze Farkasinszki Gyuláné, a nyíregyháziak edzője sem hagyta szó nélkül. Aztán az edző és kontroll nélkül maradt tatabányaiak kezdtek ámokfutásba: brutálisan kemény faultok, provokációk, gúnyos megjegyzések jellemezték és kísérték a játékukat. A meccset végül 102–82-re nyerte meg a főiskolás csapat, de a sajátos hangulatban véget ért mérkőzés után lehetett-e egyáltalán örülni a győzelemnek?

– Persze, legalábbis bennem nem dolgozott semmilyen egyéb érzés, mint más győzelmek alkalmával – mondta a mérkőzésen 26/3 pontig jutó nyíregyházi center, Farkasinszki Orsolya, aki a mezőny legeredményesebb játékosa volt. – Jól kezdtük a mérkőzést, igazából nem is akadt olyan periódus, amikor kicsúszott volna a kezünkből az irányítás. Bennünket is meglepett az ellenfél stílusa, úgy gondolom, mi nem süllyedtünk le odáig, mint ők, de azért felvettük az elénk dobott kesztyűt.

Lukács Sándor, a tatabányaiak edzője a teremből való kivonulása közben arról is beszélt, hogy a két csapat március 16-i mérkőzésén a nyíregyháziak – idézzük az edzőt – két játékosának is eltörték a kezét, és még csak azt sem kérdezték meg, hogyan vannak a sérültek. Amikor erről beszélt, éppen egyik kosarasa, Gaál Zsófia kezét kötözték – a fáslitól később a kosaras maga szabadult meg.

Sérülést nem okoznának

– A meccs után néhány tatabányai játékos feldúltan elhagyta a termet, velük elmaradt a pacsizás – folytatta Farkasinszki Orsolya. – Ezt a tettüket inkább nem is minősíteném, maradjunk annyiban, hogy nem mutattak túl jó példát a mérkőzést megtekintő utánpótláskorú játékosainknak. A csapat másik fele azonban odajött hozzánk, beszélgettünk velük, és egyik játékosuk, Fülöp Klaudia is említette, hogy zokon vették azt a két sérülést. Emlékszem az esetekre, az egyiknél a dobás után rosszul ért talajt a tatabányai kosaras, a másiknál pedig beakadt a keze Páll Vivien mezébe. Felnőtt sportolók vagyunk, mindannyian tudjuk, hogy mivel jár egy sérülés, közülünk biztos, hogy soha senki nem akarna ilyet okozni a másiknak. Biztos, hogy nem tartozunk a sportszerűtlen csapatok közé, sőt, néha arra kell bennünket bátorítani, hogy ne anyámasszonykatonája módjára küzdjünk.

A teljes cikk megtalálható a www.kelet.hu oldalon és a Kelet-Magyarország 2014. április 16-i számában.