Százhetvennel suhant a felhők között

Nyíregyháza - Dolhai Zoltán az élen zárt a szárnyasruhás világkupa németországi fordulóján.

A nyíregyházi ejtőernyőzés legnagyobb nemzetközi sikerét érte el a közelmúltban Dolhai Zoltán. Az ernyősök között Mókusként ismert sportoló az idei wingsuit, azaz szárnyasruhás világkupa öt fordulójából háromban indult. Az olaszországi nyitányon nem volt szerencséje, a magyarországi, kaposújlaki fordulón viszont már a második helyen zárt kategóriájában. Aztán jött a sorozat utolsó előtti állomása a németországi Marlban.

Saját gyártású ruhában

A holland határhoz közeli városka versenye jegyzett a szakmában, hiszen itt rendeznek legrégebb óta világkupa-találkozót, az idei volt a tizedik. Tizenöt nemzet képviseletében közel félszázan indultak a három (nagyruhás, közepes ruhás, kisruhás) kategóriában. Dolhai Zoltán a közepes ruhás kategóriában a saját maga által tervezett és gyártott Intrudair-­szerelésben versenyzett tizenöt riválisával.

" width="600">

– A versenyen 3500 méter magasban lépünk ki a gépből, a sisakba szerelt gps-adó segítségével 3 ezer és 2 ezer méter között mérik a teljesítményeket. Mégpedig hármat: a repülési időt, a repülési távolságot és a sebességet. Ezeket az adatokat összegzik, és ez alapján hirdetnek eredményt mindhárom kategóriában – summázta a vetélkedés lényegét Mókus.

A Nyírségi Ejtőernyős Klub bátor tagja azt is elmondta, hogy a három mért kategóriában mindenki kétszer-kétszer próbálkozhatott. Ezek összesítése után jött ki a végeredmény, ami szép magyar és nyíregyházi sikert jelentett.

Szembeszél várt rájuk

– A szárnyasrepülésnél a hátszél és a napos idő jelenti az ideálisat. Marlban szembeszél volt és felhős ég, azaz nem volt könnyű dolgunk. Rossz körülmények között egyébként veszélyes ugrani, mert a felhőkben suhanva semmit sem lehet látni, ismeretlen helyen pedig az ejtőernyős landolás is nagy veszélyeket hordozhat magában. Szerencsére baleset nélkül ért véget a viadal. Az úgynevezett time-kategóriában 54 másodperc volt a legjobb időm, távolságban 1998 méter, ebben elmaradtam a legjobbjaimtól, amik két és fél ezer méter körüliek. A legnagyobb sebességem 178 km/óra volt. Természetesen nagyon boldog vagyok, hogy sikerült az élen végeznem, ezzel is öregbítve a magyar és persze a nyíregyházi ejtőernyőzés hírnevét – így Dolhai Zoltán.

A bátor sportember még azt is elmesélte, hogy a versenyük után átruccantak Hollandiába, hiszen ott rendezték az ejtőernyős világbajnokságot, ahol üzleti ügyeit is intézte.

Aztán kocsiba ült, és hazavezetett mintegy ezerhétszáz kilométert. Fáradtan, de boldogan, világkupagyőztesként ért Nyíregyházára.

KM-ML