Eskü és harangszó

Szebb időzítéssel nem is vehette volna kezdetét az önkéntesek eskütétele pénteken Nyíregyházán: ahogy megkondult a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház harangja, nyomban felharsant a vezényszó, és a vitéz Vattay Antal Területvédelmi Ezred újoncai feszes vigyázzban tisztelegtek a történelmi zászlók behozatalának. Ezek a zászlók most jelképesen és teljes valóságukban is összekötötték a múltat, s jelent. Nyéki Zsolt írása.

Úgy szólt alattuk az eskü, mint szólhatott 1848-ban, kitartva a magyar szabadságharc utolsó pillanatáig – s még azt követően is, hiszen az évezredes történelmünk maga a bizonyíték arra, hogy a magyarok szabadságvágyát semmilyen erőszakkal nem lehet elfojtani.

Mosolyt gyász csak akkor csalhat arcra, ha a veszteség fölé olyan hagyaték tornyosul, amelyből egy nemzet meríthet erőt; ha példaképeket hagy hátra az utókornak, melyben a hősök nyomában büszke nemzedékek lépdelnek, erőt merítve a történelmi tettekből; ha a fájó veszteség annak bizonyítéka, hogy halál sem győzhet le magasztos eszméket. Így állunk az aradi vértanúk előtt a történelmi térben: megrendülten, de hálás szívvel, telve köszönettel és büszkeséggel, hogy voltak, vannak nekünk.

- Nyéki Zsolt -